Ez már mindig így marad?

Az én Kisfiam 6 hónapos elmúlt. A fél év alatt egyszer sikerült főznöm, karácsonykor, akkor a párom besegített. Én is örülök, ha mosni, vasalni, takarítani van időm.

Pici korában hasfájós volt, akkor azért igényelt állandó "felügyeletet", mert ordított szegényem egyfolytában. Aztán amikor a hasfájásnak vége lett, akkor pedig tejfehérje érzékeny lett, ami nagyon sokára derült ki, így annyira elhatalmasodott a dolog, hogy nem evett, nem aludt, csak ordított a hasfájástól. Ebből nagy nehezen kikeveredtünk, de addigra már annyira megszokta, hogy mindig figyel rá valaki, mindig foglalkozik vele valaki, hogy nagyon ritka az amikor elvan egyedül és elég kiszámíthatatlan is a viselkedése. Most a fogzás is nyugtalanítja, plusz a mozgásfejlődés, mert épp kúszni tanul.

Megértelek, én is kivagyok merülve teljesen, mert éjszaka nem jól alszik, kb 20-30 percenként fel kell hozzá kelni 2 óra hosszán keresztül, aztán jön másfél, 2 óra nyugi és újra kezdődik előröl. Nappal kétszer 30 perc a max alvás, de persze álmos és emiatt is iszonyat nyűgös. Emellett még nagyon rossz evő is.

Nem tudom, hogy vége lesz-e ennek valamikor. Én már csak a mászásban reménykedek, hogy ha eljut a-ból b-be, akkor talán jobban érzi majd magát és nem kell mindig ott ülni mellette. Egyébként nekem az sem vált be, hogy odaviszem ahol vagyok, lát, folyamatosan beszélek neki, de ez sem elég. Sírni meg nem igazán hagyom, mert nem is akarom, plusz a szomszédok már pattognak, ha épp nem tudok azonnal rohanni és elhallgattatni.

Szerintem semmit nem csinálsz rosszul, én is mindig ezen agyaltam, de a hasfájásról nem tehetsz, természetes, hogy akkor az ember ott van mellette, hogy érezze a közelséget, hisz szüksége van rá, és hát persze, hogy ezt szokja meg és később is ezt igényli.

Nekem az anyukám segít be, általában ő főz ránk hétvégente több félét, és abból hozunk.

Sajnálom, de nem tudok semmi okosat és nyugtatót mondani. De ez csak a mi esetünk, lehet, hogy nálatok hamarabb lesz javulás. Addig is kitartást!

3 hónapost még nem lehet elrontani. Neki szükségletei vannak, és az anyahiány is komoly problémája lehet. Ez nem hiszti. A hasfájósabb, érzékenyebb babákkal többet kell foglalkozni, ez sajnos így van. Ne akarj most mindenáron házimunkázni. A férjed is megértheti, hogy ez az időszak most nem arról szól hogy elé legyen téve a kaja. A gyermeked nagyon sok szeretetet igényel, és ezt nem tudod neki úgy megadni, ha ezerrel pörögsz és mindent igyekszel mellette megoldani.

A jó hír az, hogy nem lesz mindig így. A babák folyton változnak, amikor már azt hiszed hogy na ez már mindig így lesz (akár jó, akár rossz értelemben), na akkor tudnak meglepetést okozni és megint váltanak új rendszerre :) Rugalmasan kell hozzájuk állni, és abból kell kiindulni hogy te most érte vagy, és ha az egész napod abból áll hogy őt szórakoztasd, akkor abból áll. Ha van egy-egy nyugisabb napja akkor örülj hogy akar néhány órád, és legyen apának meglepi az hogy ilyenkor tudsz főzni. Semelyikőtök részéről ne legyen elvárás hogy minden nap főtt kaja legyen az asztalon.

Egyébként egy picit tudsz alakítani a helyzeten ha veszel egy hordozókendőt és hozzászoktatod a hordozáshoz, ezzel szerintem nyersz egy-két szabadabb órát, bár főzni nem kényelmes így, de legalább megnyugszik és tudsz netezni egy-két órát ahelyett hogy a nyűglődését néznéd. Nálunk is ez van. AZ elején nagyon ki voltam borulva, sokszor mondtam hogy nem igaz hogy semmivel nem haladok, egy mosást nem tudok berakni a baba mellett. Aztán elgondolkodtam rajta hogy tőle még nem várhatok toleranciát meg belátást meg türelmet, és elszégyelltem magam amiért rá "haragudtam" amikor nem tudtam ithton semmit csinálni. Azóta sokat szeretgetem, hordozom, simogatom, játszok vele, és láss csodát, több a nyugis napunk mint a nyúgös. Persze azért még mindig van, de határozottan jobb a helyzet :)

Csatlakozom:).

Nem rontottál el semmit és nem marad így:)!

És mindent nagyon jól csinálsz, megadod a babádnak, amire szüksége van, ami az igénye:).

Hogy tudod a párodnak is megadni, magadnak is úgy, hogy minden meglegyen? HOrdozz:)!

Felteszed a Kicsit akár csípőre vagy hátra(mert megértem, hogy elölbabával főzni mondjuk nem mindenki mer), és van két szabad kezed:). Így megvan neki is a közelség, megvan az étel, és amikor elalszik, akkor tudsz Te is pihenni:).

Nem, nem marad mindig így, nagyon hamar elmúlik ez az időszak. Éppen ezért most kell megadnod a babádnak, azt, amire szüksége van. Ha ilyen kis ölbe-baba típus, akkor igenis legyen ölben sokat, esetleg hordozókendőben stb. Nemsokára elkezd kúszni, mászni, felfedezni a világot, akkor már nem leszel neki olyan érdekes :)

Nem rontottad el azzal, hogy sokat volt kézben, ellenkezőleg. Ha a babád azt tanulja meg, hogy mindig ott vagy, amikor szüksége van rád, akkor merni fog eltávolodni tőled, amikor majd ennek eljön az ideje. De ha azt tanulja meg, hogy magára hagyod, amikor utánad sír, akkor később is foggal-körömmel fog beléd csimpaszkodni, nehogy megint egyedül hagyd.

A házimunka megvár, a gyerekek viszont gyorsan felnőnek.