Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » 2,5 év korkülönbség testvérek...

2,5 év korkülönbség testvérek között - nagyon nehéz lesz?

Figyelt kérdés

És valóban kicsesztem a "nagy" gyerekemmel? A Kisfiam 22 hónapos és útban van a kistesó ... Már tiszta lelkibeteg vagyok, mert mindenki csak azt hajtogatja, hogy "szegény nagy", meg hogy mennyire rossz lesz neki, illetve nekem is, mert meg fogok szakadni.

Valóban ennyire nehéz lesz???



2013. jan. 21. 21:34
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
100%
Hát nem lesz könnyű, nálunk nagyon megsínylette a nagyobb 13 hónap volt köztük, most múlt három, a kicsi pedig kettő múlt, 14 hetes a babó a pocimba és tudom, hogy baromi nehéz lesz, de megéri!:) Kitartás!
2013. jan. 21. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
100%
Másfél év korkülönbség van a két gyermekem között. Még sok tapasztalatom nincs, mert a kicsi is még csak 4 hónapos, de én imádom! Nyilván sok mindentől függ, hogy mennyire lesz nehéz, főleg a már meglévő gyermek habitusától, de én mondhatom, hogy egy makacs 2 éves kislány és egy 4 hónapos kisfiú mellett szuper az élet:) Segítségem nincs, férjem volt itthon szülés után 5 napig, aztán ennyi. Hétvégén persze segít, de tényleg annyi segítségem nem volt és most sincs,aki egy levest hozott volna, vagy egy kiló kenyeret a boltból. És köszönjük szépen jól vagyunk és már idén dolgozunk a harmadik babán, kb. ugyanígy másfél év korkülönbséget szeretnénk. Fel a fejjel, szuper lesz:)
2013. jan. 21. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
100%

Nekünk senki de senki segíségünk nem volt és nincs. (csak a szülés kor volt itt anyukám). minden rokon, barát 500km-re lakik.

Lányom 21 hós volt mikor tasó született. vagy is a Bébi, ö így hívja a mai napig. Imádja. Most 6 hós a picurka, de a nagy imádja, soha nem volt igazán féltékeny, megoldottuk a dologt mindig, és elképzelhetetlen az élet Bébi nélkül. talán azért is alakult így mert soha egyiket sem tudtam sehova sem vinni a másik nélkül, így a nagy is részese minden pillanatunknak a kicsivel. vagy is nincs ok féltékenységre.


èn már örülök hogy így akartuk, én is kicsit tartottam ettöl, de látom hogy nagylányomnak csak is jót tett a tesó. Most már együtt játszanak, lányom oda ül mellé és felolvas neki, meg elmutogatja hogy kell fözni, a pici meg kúszik utánna ezerrel, és hagyja magát terelgetni.


Nagynál is volt egy fázis mikor reggel 9-10-ig aludt. Mivel nagy is még itthon van ezt a kicsinek is megadhattam hogy nem kell korán kelnie, hanem aluhat 9-10-ig is reggelente. nem kell reggel 7-kor kelteni a bandát és össze cihelödni, esöben, szélben, hogy oviba vigyük a nagyot, nem kell a kicsinek télen minuszokba babakocsiba feküdni reggelente félálomba...


Az elsö hetek nehezbbek, akkor a nagynak bevezettük a tv-t, hogy legyen energiám szoptatni, és a nagy is élt a helyzettel és kihasznált rosszaságra minden percet. de össze kovácsolodtunk és kb a 3-ik hónap után már minden szuper, és onnatól örültem is hogy kicsi a korkülömbség.


Amikor sír a Bébi és nagy oda szalad megvígasztalni, vagy már kiabálja mint én, hogy megyek megyek, és oda megy megsimogatni, vagy amikor bukik a pici és rohan egy rongyért, vagy mikor nyügös a pici és visz neki egy játékot akkor össze szorul a szívem, hogy mennyire szereti a picit. Soha nem ütötte meg, vagy akarta eltenni, söt ha nem vittük magunkkal a picit valahova akkor már kérdezte is, hogy Bébi?

2013. jan. 21. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 A kérdező kommentje:

Nagyon köszönöm, hogy írtatok, annyira jól esik!

Az az igazság, hogy iszonyúan magam alatt vagyok, a férjemnek mondani sem merem, mert én voltam rajta annyira, hogy legyen már második baba. Igaz, biztos voltam benne, hogy csak sokára fog összejönni, erre tessék, az első hónapban sikerült :-)

Szóval, nagyon félek most ... A Nagyfiam nehéz eset volt picinek, állandóan kézben volt, szinte semmit nem tudtam mellette csinálni. Most már jól elvan félórákat is, de persze maximálisan anyás - mi más is lehetne, szinte mindig kettesben vagyunk. Férjem sokszor hétvégén sincs itthon, illetve esténként már alszik a baba, mire hazaér. Külföldön vagyunk, rokonunk, barátunk, segítségünk se közel, se távol :-( Mégis nagyon vágyom mégegy babára, csak tényleg sokk-ként ért a bizonyosság, hogy máris jön.

Sokat sírok, furdal a lekiismeret a Fiam miatt, úgy érzem, megcsaltam Őt ...:-(

Ugye, le fogok nyugodni idővel?

Még egyszer, köszönöm, hogy időt szántatok rám, a legjobbakat kívánom Nektek!

Várok még tapasztalatokat, tanácsokat ...

2013. jan. 21. 22:11
 5/14 anonim ***** válasza:
100%

hogy lehet megcsalni egy gyereket egy másikkal ?


nekem 2 év és 9 hónap volt köztük

simán ment minden a nagy teljesen megértette

nagyon összenötek az évek alatt igazi jó testvérek lettek

amúgy lány-fiú párosítás


nekem most 3 gyerekem van de állítom h a 3ikkal a legkönnyebb :-)

2013. jan. 22. 00:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
100%

apró tanács :

tedd félre ezeket az érzéseket mert ha te nem örömmel várod a kicsit akkor a nagy gyerek sem fogja várni

sőt a negatív érzéseket amit benned lát az a kicsi felé fogja kiadni


vond bele a terhességedbe mesélj róla neki válasszatok együtt nevet takarót stb.. neki

2013. jan. 22. 00:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
100%
Nálunk 2 év 4 hónap van közöttük. Addig minden szép és jó volt, amíg a kicsi nem kezdett el kúszni-mászni, felállni, mert onnantól kezdve állandó az ordítás, félrenézek és a nagy már húzza, nyomja, kezét szorongatja a kicsinek. Máskor meg szeretgeti, ölelgeti, de ez az állandó nyüszögés kikészít. A nagy most volt három éves, ma kezdte éppen az ovit, az első nap jól sikerült, remélem ennél nem lesz rosszabb. Szóval nem tudom. Nekem így elég nehéz, hogy tényleg a nagy cseszteti a kicsit. Amúgy evés, alvás ügyileg mindkettő jó gyerek, egyszerre alszanak, ami nagyon jó. Talán nálunk az ovi kicsit javít a helyzeten, a nagy kitombolja ott magát.
2013. jan. 22. 01:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:

3-as vagyok.


ezt a megcsalás érzést én a szülés után a korházban éreztem. iszonyat rossz érzés volt. nagylányom iszonyatos beteg lett mikor korházban volt, nem hozhatták be második naptól, így még rosszabbul éreztem magamat.

De bébiket imádta már elötte is, és tudta hogy anya hasában is bébi van, sokszor simogatta hasamat és mondta hogy bébi. Más bébiket nézegettünk a játszótéren, tornán. Aztán sokszor mondogattam neki hogy anyának majd korházba kell mennie mert kijön a bébi. Aztán miután megszültem, behozták és oriási szemekkel nézte a bébit, és már akkor imádta. felült az ágyamra és ott simogatta a bébit. majd meglátta hogy még egy bébi vana szobában (szomszéd lány) és azt is megnézte. anyukám közölte, hogy csak egyet vihetünk haza.

az egyetlen idö ez volt ami nagyon rossz volt. mert megbetegedett és nem jöhetett be, otthon is sokat sírdogált. de ahogy haza értünk már minden oké volt. sokszor volt mindegyik gyerek a kezembe egyszerre.az elsö 3 hónap nem volt egyszerü, de túlélhetö. nekem sem volt segítségem, és talán ez így jobb is volt, mert mindig ott tudott nagylányom is lenni mellettünk.


Szóval fel a fejjel, már úgy sem tudsz mást tenni, terhes vagy, ezen változtatni nem tudsz. ès ha siránkozol sem lesz jobb, söt rosszabb lesz, a gyereked megérzi hogy nem akarod a bébit.

2013. jan. 22. 08:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm mindenkinek!

Természetesen tudom, hogy nagyban befolyásolja az én hozzáállásom a Fiam reakcióit a Kistestvérre, és nyilvánvalóan nem is siránkozom, csak itt írtam ki magamból az érzéseimet ... Mert ezek tényleg megvannak.

A Kisfiam nehezen jött össze, sokat vártam Rá, voltak vetéléseim, így az Ő érkezése igazi, felfoghatatlan csoda a számomra, a mai napig sem tértem napirendre fölötte.

Mint írtam, a Kistesót is terveztük, akartam, de annyira hirtelen jött ... Biztos voltam benne, hogy Rá is hónapokat kell majd várni.

A "megcsalást" talán érti, aki annyira össze van nőve a gyerekével, mint én. Persze itt van Apa is, de szinte folyamatosan kettesben vagyunk a Fiammal ... Egyelőre elképzelni sem tudom, hogy s mint lesz, amikor nem csak a Fiam lesz itt velem, hanem még egy Baba :-)

De rendeződnek a gondolataim, természetesen ez a Baba is az én Kicsikém, várjuk nagy szeretettel, csak tényleg szinte lesokkolt a hír, hogy máris útban van ...


Kedves 3. (és persze a többiek is), nálatok a nagy hogy bírta, hogy Ti napokra bevonultatok a kórházba? Bevitték hozzátok látogatóba? Nem volt szívszaggató jelenet, amikor el kellett válni?

A Fiam még sosem volt külön tőlem ... Fogalmam sincs, hogy fog elmaradni, elaludni mással ...

2013. jan. 23. 10:54
 10/14 anonim válasza:
Szia! Azóta hogy boldogultok? :)
2014. jan. 2. 18:23
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!