Egy babával meg lehet csinálni újszülött korától kezdve, hogy az ágyában aludjon el és ne az ölemben?

mint az első, külön szobában, kiságyban kezdtük, de ő nem így látta jónak, én csak pár percig bírtam hallgatni ahogy sír, mindig ki kellett vennem, aztán feladtuk, totál átszokott hozzánk :)

jelenleg 3,5 éves, velünk alszik, nem is bír meglenni magában egy árva percig sem

lehet hogy neki arra van szüksége, hogy az öledben legyen :)

A lányunk kb. 3-4 hetes koráig a férjem altatta az ölében.

Ekkor szóltam neki, hogy próbáljuk az ágyában elaltatni, mert nem akarom, hogy a későbbiekben szenvedés legyen az altatás, ha rászokik arra, hogy rajtunk fekve altatjuk.

Azóta úgy csinálom, hogy a lefekvés előtti szoptatás közvetlen fürdés után kissé hosszabb, általában "beájul" közben az álmosságtól, majd az ágyába teszem, betakarom, jó éjszakát kívánok neki és otthagyom.

Az első pár napban még szükség volt arra, hogy ringassam a fenekét, de nem vettem ki akkor sem az ágyából, csak ültem mellette.

Mára már nincs gond az elalvással esténként.

Szerintem babafüggő, de biztos egy olyan babát is rá lehet valahogy szoktatni, aki amúgy ölben szeretne lenni. Én ezt biztos nem próbálnám ki.

Az én lányom viszont az első perctől kezdve ágyban szeretett aludni. Soha nem szerette, ha ringattam altatás céljából, pedig én szívesen megtettem volna. Szereti, ha ölben van és ringatom, éneklek neki, de nem akkor, amikor álmos. Ő csak és kizárólag a hátán fekve szeret elaludni és ordít, ha ilyenkor ringatni próbálom. Azt szereti, ha mellé fekszek, vagy ha magunk közé vesszük, de legtöbbször, ha a megfelelő pillanatban teszem le azonnal elalszik a saját helyén.

Lehetséges, én így altatom, volt, hogy cicin elaludt, de betettem a kiságyba.

Hozzáteszem, én babám nem volt üvöltős fajta, néha picit sírdogált, de aztán bealudt.

Lehet mázlista vagyok:)

Fekve szoptatok amúgy, így nem az rögzül benne, hogy a karomban van, lehetséges, hogy ez is hozzátett a dologhoz.

Szerintem is babafüggő.

Két gyerkőcöm van, mindkettőnél kb ugyanúgy csináltuk volna, de mégis:

a fiam elég ordítós volt, elaludt a vállamon, cicin, stb. még akkor is aludt, mikor felálltam, hogy betegyem a kiságyba. Amint a kiságy fölé ért, elkezdett üvölteni. Ha a kiságyban szerettem volna, hogy elaludjon, üvöltött, ő bírta tovább, nem mintha percekig hagytam volna. Sokszor sírva is kelt, talán 2,5 évesen szokott le a sírva kelésről, és mostanában jövünk ki mellőle mese után. Eddig igényelte, hogy ott legyünk vele.

A lányom, este már nem alszik bele a szopiba, vagyis ha felállok vele, egyből felébred, így ébren rakom be az ágyába, oldalra fordul, elvan a kis alvókájával, cummogja a cumit és elalszik. (neki is volt egy időszaka, mikor nem aludt a kiságyban, de ő mégsem úgy üvöltött, mint annó a fiam) ő nem kel sírva, sőt, csak szól, hogy fent van, "de azért még ne gyertek mert játszom"...

Szóval nyilván, ha a fiam sem ordított volna, őt sem altattam volna ölben.

Alapvetően gondolom minden anyuka apuka megpróbálja, hogy el tud e aludni a baba a kiságyban. De ha nem, akkor csinálni kell valamit, mert minek üvöltsön feleslegesen? Én nem bírtam hagyni, bár nálunk többségben akkor is üvöltött tovább, mikor felvettük, szóval lehet, hogy nem az ölbekéretőzés volt csak a baja.... ki tudja....

Egy szó mint száz: szerintem csak az tudja úgy szoktatni a babát, akinek nem üvölt, mint akit nyúznak (mert én ezt már nem nevezem sírásnak, bocsássa meg a világ)

Az én fiam az első naptól kezdve a saját ágyában alszik el, magától. Volt olyan, hogy próbáltam altatni vagy ringatni, míg rá nem jöttem, hogy úgyis csak akkor alszik, ha álmos. Így akkor raktam az ágyába, ha álmos volt, és akkor elaludt. Csak arra kellett figyelni, hogy mikor álmosodott el.

Most 7 és fél hónapos, és este mindig magától alszik el. A délutáni alvásnál kell néha ringatni, de tényleg ritkán.