Egy babával meg lehet csinálni újszülött korától kezdve, hogy az ágyában aludjon el és ne az ölemben?

Nem az együtt alvástól lesz kipihent és érzelmileg stabil a gyermek. Bár gondolom, aki képtelen a gyermeket, mint önálló lényt tekinteni és képtelen lesz a korának megfelelően kezelni és elengedni, annak magyarázhat bárki bármit...

Sokszor az anyának fontos az az együtt alvás, nem is a babának...csak ezt picit fáj bevallani.

Hiába sarkítod a példát, pontosan tudod, hogy miről van szó. 2 évesen majd kirángatni nem fogod az ágyadból, neki esze ágában sem lesz külön aludni.- Nem hülye, csak gyerek.

egy "buta" szülő

nem, nem tudom miről van szó, mert amit te írtál az előző válaszban, az egyáltalán nem életszerű

én egyáltalán nem élvezem azt hogy a 180 cm széles ágyból nekem jó ha 50 cm jut, mert belém van bújva, mert a lába a fejemen, kiböki az oldalam, éjjel felébred és keresi a macit, stb, Nem nekem van erre szükségem, hanem neki. Hiába altattuk kezdetben külön szobában, kiságyban, neki! nem volt jó, ő sírt, ő akart kijönni, később pedig átjönni, amit már nem tudok megakadályozni, meg már nem is akarok, mert elfogadtam hogy ha neki ez kell, akkor legyen, ha így érzi jól magát akkor aludjon velem. Én nem fogok a saját gyerekemmel az ellen harcolni, hogy velem szeretne lenni.

Ezt neked kell tudnod, hogy mit engedsz meg a gyerekednek és mit nem. Azt is, hogy hol húzod meg azt a bizonyos határt, vagy egyáltalán nem húzol határt és ő fog uralni téged/titeket. Ami a bökkenő, hogy az élet sajnos nem erről szól. Folyamatos csalódásban lesz része, mert nem úgy és nem akkor fognak kielégülni a vágyai, ahogyan szeretné.

Emellett az egyetlen gyereknek sem jó, ha ő uralhatja a szüleit, hiszen akkor ki fogja őt megvédeni a világ szörnyűségeitől, ha apa és anya ennyire könnyen befolyásolható. Lehet egy elkényeztetett, nárcizmusra hajló ember is belőle, ami szintén nem könnyíti meg az életét.

És lehet sok minden más is, ha nem "harcolsz" soha a gyermekeddel semmiért. Mindenben engedsz, amit csak kitalál és ami kényelmes neki. Adsz neki egy illúziót, mert az élet nagyon nem erről szól... de mindegy te tudod, a te gyermeked, a te döntésed.

A "normális" igény fogalmába nagyon sok minden belefér. Nekem is normális igényem, hogy minden nap sokáig aludjak, de mégsem tehetem meg, mert az élethelyzetem nem engedi.

Nem értek ezzel az együtt alvással egyet. Főképpen nem gondolom, hogy egy újszülöttnél idősebb gyermeknek ez lenne a "normális" igénye. (nem a kényelemről beszélek!)

Majd kíváncsi leszek mondjuk 6-8 év múlva a véleményedre ezzel kapcsolatban a többedik gyermek születése után.

Vannak persze kultúrák, ahol szokás az együtt alvás, viszont ezeknél az embereknél teljesen mások a társadalmi normák is! Egyáltalán nem kell önállósulni hamar (később sem, mert mindent csoportban csinálnak), sokkal dependensebbek, a másik nélkül gyakorlatilag képtelenek az életre is. Ez nem rossz, de nálunk nem működik, a mi társadalmi közegünkben.

Tényleg megkérdeznélek, a többedik gyerek után is évek múlva erről a témáról:)