Anyukák! Ti nem pánikoltatok be egy kicsit mikor kiderült hogy jön a második baba?

Dehogynem! :D Mintha 9 hónapig egy érzelmi hullámvasúton lettem volna... Terveztük, vártuk a tesót nagyon. Aztán az öröm után mindig jöttek az aggodalmak: fogom-e őt is úgy szeretni, lesz-e türelmem kettőhöz, a nagyobbik nem fogja-e érzelmileg megsínyleni. Az is eszembe jutott, hogy az imádott első gyereknek szinte bármit megadhatunk és hogy talán a mi önzőségünk, hogy osztoznia kell majd a figyelmen, játékon, stb. Aztán mikor a kicsi megszületett hamar a szívünkbe lopta magát, egy édes, aranyos, érdeklődő, örökké.mosolygós kisbaba. A tesója nagyon szereti, bár volt egy keményebb időszakunk. Ugyanúgy szeretjük mindkettőt, tényleg igaz, hogy a szeretet nem feleződik, hanem kétszereződik. Anyagilag úgy állunk (jelenleg), hogy kényelmesen tudjuk talán mindkettőt nevelni. Szóval a félelmeim feleslegesek voltak. :) Szerintem ez normális aggódás amúgy, hiszen valahol a már meglévő gyereked "véded", érte aggódsz leginkább. Úgyhogy nyugi, boldog babavárást!

Elsőt csak alá tudom támasztani. Nekem ugyan még csak egy van, de anyukánk is egyformán szeretett minket a testvérünkkel, nem? És egy nagyon lelkiismeretes, ezer százalékban gondos anyuka is elmesélte nekem, ugyanígy aggódott, mielőtt megszületett a második. Most pedig azt mondja, sokkal könnyebb a kettővel, mint eggyel volt. Pedig adnak neki rendesen melót! :)

A testvér nem pótolható anyagiakkal. Ezt majd idejében felfedezik ők is.