Ez most hiszti, szeparációs szorongás, vagy mi?

Igen, ez a szepa'szorongás. Mivel ezt a szülőtől való eltávolodás képessége(szellemi és testi) "okozza", azzal semmiképp sem teszel jót ha ennek tetejébe magára hagyod.

És jól érzed, számára kicsit "vége a világnak" ha az a személy, akitől az "élete" függ eltávolodik:). Ő még nem képes olyan összetett gondolkodásra, ami lehetővé tenné azt, hogy tudja, ha anya eltűnik, akkor is létezik.

Nem rontod el ha megadod neki a korához mérten jogos igényére a "választ":)! Amikor felveszed, vele vagy, akkor azt a hátteret adod meg neki, ami ahhoz kell, hogy később bátran menjen a dolgára, felfedezni a világot. Mert tudni fogja, hogy van egy biztos pont, ahova "visszatérhet":).

Ami segíthet átvészelni ezt az időszakot, ha közben a teendőiddel is haladni szeretnél, az például a hordozás, őt már bátran hátra veheted mei tai- ban vagy csatos hordozóban, háton könnyebb mint elöl vagy karban.

Megintcsak a válaszom:(, igen, mert ő egy gyerek:). Ingerkereső magatartásnak hívják, tehát természetéből adódóan keresi az újdonságot, fedezi fel a világot. Ez jó:). Ééés, éppen ez az, ami őt "megijeszti":). Az, hogy képes egyedül eltávolodni a szülőjétől. Mert ettől "jön rá", hogy anya és ő nem ugyan az, hogy anyától függetlenül is van élet:). Ettől ez a neve, hogy szeparációs szorongás:).

Írok egy párhizamot, természetesen tökéletlen, de hátha segít megérteni a jelenséget:):

a gyerek tudja, hogy apa tolja a biciklihez szerelt rudat, azaz tartja őt, biztonságban érzi magát. MIkor apa elengedte a rudat, ő akkor is képes biciklizni, azonban amikor észreveszi, hogy apa nincs a rúd másik végén, megijed. Ahhoz, hogy újra biztonságban érezze magát, még egy- kétszer kell apa, de utána, ahogy rájön, biztonságban van, apa nélkül is fel fog ülni a biciklire:).

Hát nálunk is ez megy pár hete, most lett 10 hónapos a lánykám. Szeparációs szorongás és mozgásfejlődés eredménye ez az áldatlan állapot. Szinte pont, ahogy leírod, csak akkor van el, ha ülök mellette a szőnyegen, de akkor egyből rám mászik, álldogál, stb... Egyedül a konyhában van el a lábamnál, de elég nehéz tőle bármit is csinálni így is. Reggel 8 körül kelünk fel, és fél 2-kor fektetem le szunyálni, persze nem sok hajlandóságot mutat ekkor sem, de mostanában bejött, hogy odafekszem mellé az ágyunkra, és halkan mesélek neki, esetleg valami verses mesét mormolok neki, és figyel 1-2 percig, aztán elszenderedik. Előtte nekünk is kész tortúra volt az altatás. Így alszik 1-2 órát, mikor hogy alakul...persze a mi ágyunkon, ilyenkor én halkan tv-t nézek mellette, ő pedig érzi a közelségemet és nagyon jókat szunyál. És megmondom őszintén, mivel elég rosszak az éjszakáink is mostanában, ezért én sem bánom a csendespihenőt.

Az éjszakánk sem egyszerű, kb hajnal 4-5-ig még alszik is, néhányszor felriad, de cumival visszaalszik, na de utána olyan, mintha kialudta volna magát, úgyhogy kénytelen vagyok odavenni magunkhoz, és még akkor is vagy egy fél órát-órát fészkelődik, míg végre visszaalszik...

Sokan azt mondják, hogy csak át kell vészelni ezt az időszakot, elmúlik...hát remélem, mert már kicsit fáradt vagyok tőle :))