Párotok mennyire veszi ki a részét a baba körüli teendőkben? A kritikus szeparáció idején, hogy bírjátok?

Nem kellett volna ennyire elrontani a babádat! Azért "csüng" rajtad, mert ehhez szoktattad.

Most már nagyon nehéz lesz erről leszoktatni.

Hát, én bizony magamra kötöttem ilyenkor a lányomat, megcsináltuk együtt amit meg kellett és így mindig volt némi szabadidőm magamra, kikapcsolásra alváskor, vagy mikor "elege lett"/feltöltődött belőlem, és lekéretőzött:D.

Sajnos Férjem éjjel dolgozik, így nem nagyon tudott pluszban segíteni a szokásoson kívül.

Nekem kb. 8 hónaposan kezdte ezt a kisfiam (most 2,5 éves), talán 1-2 hónapig tartott ez az időszak. Sokat olvastam könyvekben erről a témáról, és a védőnőm is azt tanácsolta, legyek minél többet a babával, ha kell, vegyem fel, nem fog örökké tartani. Én sokat heverésztem mellette egy földre terített pléden, és akkor főztem, tettem-vettem, amikor aludt. Ő is ordított, ha pisilni mentem, ha jött a postás, őt is vittem ki magammal... Hát nem volt könnyű, de most a kistesóval már előre felkészültem: vettem egy mei tai-t, és magamra fogom kötözni, ha azt igényli. (Emlékszem, a nagyobbikkal próbáltam egy kézzel porszívózni, takarítani, hát nem nagyon ment.)

És a tapasztalatom: túl lehet élni ezt a korszakot is, aztán lesz még egy menet másfél éves kora körül. Szerintem minél több időt vagy a babával, annál nyugodtabb lesz, és annál gyorsabban túljuttok a nehezén. Ha magára hagyod, rontasz a helyzeten. Ha van valaki, akit elfogad rajtad kívül, arra rábízhatod néha egy kis időre. Úgy emlékszem, kukucskálós játékot kell sokat játszani vele (eldugod az arcod vmi mögé), ez megtanítja arra, hogy anya nem tűnik el attól, hogy nem látja. A másik módszer erre az, hogy kimész a szobából úgy, hogy lássa, és egy picit mindig hosszabb idő múlva visszajössz hozzá. Ne tűnj el csak úgy, hogy észre sem veszi, előbb-utóbb úgyis feltűnik neki, hogy nem vagy ott.

Nekem a párom segített, amennyit tudott, de ha én is ott voltam, csak anya kellett a babának... Engem ez lelkileg inkább megerősített, jó anyának éreztem magam, örültem, hogy ennyire ragaszkodik hozzám a gyerekem (volt olyan időszaka később, hogy átölelni se hagyta magát).

Nem tudom vigasztal-e? Gyermekem 2 eves 3 honapos. Meg most is "csung". Imadja az apjat es imadja a Mamait is. De anya csak egy van. Tavaly nyaron, 22 honaposan meg mindig kerte, kossem a hatamra es ugy menjunk a boltba.

Tudom, hogy nem konnyu. De semmi sem tart orokke. en ugy toltodtem, hogy elviszem ot kozossegbe es talalkozom mas anyukakkal. Eljarok tancolni. O jon velem mert babysitterre nem telik...Tobbszor elofordult, hogy rendeltem kajat, ha vegkepp nem engedett fozni.

Te magad is tudod, hogy ez nem tart orokke...kitartas!