Mikor mentetek el először a baba mellől 1-2 órára, napra, napokra, hétre?

Kb. 1 hetet bírtam otthon ülni...ennyi volt a "gyerekünk született és jaj most mi lesz velünk" rész :)

Aztán elmentem bevásárolni, tornázni, időnként barátnőzni! 2 hónapos volt mikor a férjemmel elmentünk bulizni kettesben! Nem értem miért kéne egyfolytában egymással lennünk, ha néha igényem van a különlétre?

Miért szólt meg anyósod?

1-2 órára: 2 hetes volt, de ide mennem kellett, hülyeség lett volna őt rángatni. Mikor kifejezetten szórakozás volt a cél akkor 3 hónapos volt (a férjemmel mentünk vacsorázni)

Több órára, szinte egy napra: 6 hós volt.

Pár napra: 9 hónapos volt, 3 napra mentünk el. Előtte már párszor aludt a nagymamánál (7 hós volt mikor először)

Több időre: 1,5 éves volt, mikor egy hétre elutaztunk barátokkal.

2 hetes volt, mikor elmentem nélküle vásárolni. Kb. 2-3 órát voltam távol, addig anyukámmal volt. Aztán ez heti rendszerességű lett, hogy elmentem 1-2 órára (fodrász, bevásárlóközpont) és addig jól elvoltak a Mamával.

8 hónaposan elmentünk nélküle esküvőre (és másnap reggel jöttünk haza)... több napra még nem voltam tőle távol, mindenhova vittük, ahova mentünk. (4 éves múlt).

3. vagyok. Szerintem teljesen jól csináljátok. És anyukád és a hugod is valószínűleg örülnek, hogy velük van a pici, és hasznosnak is érzik magukat ők is. :)

És a gyerek sem lesz anyámasszonykatonája, ha nem látja anyát egy napig. :) Lehet, hogy irigy az anyósod, h nem rá hagyjátok a babát?

1. vagyok

Szerintem ne foglalkozz vele! A Ti életetek, úgy alakítjátok, ahogy nektek jó! Én is ezt teszem! Hogy mások mit gondolnak? az legyen az ők bajuk :)

Valószínűleg csak féltékeny, hogy a te anyukád vigyáz rá, és nem ő.

Ha ő is "mozgósítható", akkor néha bízzátok rá is. (Ha megbízol benne annyira.)

A fiamnál érdekesen alakult, tőle elég későn szabadultam el. Egy éves elmúlt, amikor visszamentem a sulipadba, és heti 2nap 3órát volt itthon apjával. Aztán amikor megszületett a húga.

Na a második kicsit ahogy lehetett "elhagytam". Nem azt mondom, hogy felhőtlenül boldog voltam, óránként telefonáltam, mi van a gyerekekkel, ettek-ittak-kakiltak, mindenen aggódtam. Most már nyugisan elhagyom őket, ha tehetem elmegyek pár órára, és már nincs bennem, hogy óránként csekkoljam minden rendben-e.

Amúgy a suli miatt szerda kivételével minden nap dédivel van a 2évesem, a 3,5éves pedig oviban.