Van itt olyan anyuka akinek a férje külföldön van és semmi segítsége nincs? Ti hogy bírjátok?

Nagyon nehéz.

Nem is a baba miatt, hanem főként a lelki oldala az iszonyat embert próbáló.

Nagyon hiányzik a férjem!!!

Bár igaz, sokszor azt is meg kell terveznem előre, mikor menjek pisilni, mert sírni nem nagyon szeretném hagyni a 2,5 hónapos lányom, de mivel egyedül vagyok, néha sajnos elkerülhetetlen.

Szia. Nem volt egyszerű az biztos. Ráadásul kisfiam bő 2,5 éves volt amikor jött a teso(első hónapban a 2 nagymama segített), de nem bolcsi, otthon volt velem. Nehéz dolog, mindent egyedül intézni, mindig egyedül lenni, este egyedül aludni. Én sokszor nehezen bírtam, hogy nincs mellettünk minden nap a férjem, ha gyerekes programra mentünk a fiammal, rossz volt látni, hog mások Apaval jönnek. Sokszor kérdezek az elejének, hogy miért váltunk el, mert nem látták Apát, és ezért hitték, hogy külön vagyunk.

Azért írtam múlt időben mindent, mert tavaly kikoltoztunk Ausztriaba, így már minden nap látjuk a férjemet!

Utolsónak írom!

Igen is nehéz 1 vagy 2 gyerekkel, nekem inkább lelkileg volt nehéz. Mindenképpen szerettünk volna tesot a fiamnak, nem akartuk, hogy egyke legyen, bár kb 4 év korkülönbség terveztünk, becsúszott a teso és úgy voltunk vele, ha jönni akar most akkor jöjjön. Imádom őket, de örülök, hogy már vége annak, hogy egyedül vagyok velük!!!