A frissen járni tanult babádat mikor vitted ki az aszfaltos járdára sétálni először?

én azt ajánlom minél előbb vidd ki én is túl aggódtam ezt és elég sokáig tartott mire leszoktunk a babakocsiról...

Az én fiam mihelyt önállóan tudott menni, kikívánkozott a kocsiból. Kivettem, tolta egy darabig a kocsit, aztán mindig elindult külön utakon. Nem korlátoztam benne. Igaz elesett párszor, meg is ütötte magát, de nem lett komoly baja, és megtanulta, hogyan kell esni (kézzel tompítani az esést. Neki sokat használt. Ha már tud menni, és az idő is megfelelő, vidd ki, hadd járkáljon. Tolhatja a babakocsit is, az olyan felnőttes, a kicsik többsége szereti. Egészen más élmény, mikor megtapasztalja, a nagy teret. Gyalogol rendületlenül, és még mindig nem ér a végére. Kegyetlenül hangzik, de nincs benne rossz szándék, előbb utóbb meg kell tanulnia elesni is, és neked is meg kell tanulnod jól reagálni az esésekre. Legtöbbször csak azért sír a kicsi, mert anyuka nagyjelenetet rendez az esések miatt. Ha higgadt maradsz, ő fel sem veszi. Tavaly a két éves fiam akkorát esett a betonon, hogy jó 2 métert csúszott, és közben 3-szor perdült át az oldalán. Nekem fájt végig nézni. Felült, már görbült a szája, mikor vigyorogva közöltem vele: nem gond, állj fel, porold le a nadrágot, és gyerünk csúszdázni. Mire végigmondtam már a csúszda előtt vigyorgott, eszébe se jutott, hogy elesett.

Én ezt eléggé elhúztam.December közepén tette meg első önálló lépéseit a kislányunk.Nem volt még cipője és mivel olyan bizonytalanul ment még vártunk a kinti sétával.Január vége felé vettünk neki csizmát.Ráadtam bent és az első lépésénél orra is esett..Aztán két három kört megtett benne a szobában és már ügyesen lépdelt.Másnap kivittem.Szépen jött a kezemet fogva.Azóta szép távokat sétálunk én hamarabb elfáradok, mint ő :DMég hajolnom kell picit, hogy elérjem a kezét, mert elég pöttöm, 11 hónapos lesz holnap.