Tesók egy szobában kezdettől fogva?

Nekem együtt voltak, de a nagyobb azt is végigaludta délben, ha a szomszéd ütvefúrózott a panelban.

Nektek hogy lenne kényelmesebb? Közelben a pici vagy inkább a tesó szobájában, mert mittomén apának is aludni kell éjjel, mert olyan a melója?

Azzal kezdjetek és álljatok hozzá rugalmasan: ha a gyerekeknek vagy nektek valami nem jó, akkor majd ráértek átpakolni a gyerkőcöt.

Nálunk is két év a korkülönbség. A nagytesó pár hós korától külön szobában volt.Mikor a kicsi megszületett, akkor nem aludt, állandóan átmászkált hozzánk,ami érthető is, mert ő egyedül kellett, hogy aludjon, mi meg hárman egy szobában.Mikor a baba három hónapos lett, és átaludta tényleg az éjszakákat, akkor elmagyaráztam a "nagynak",hogy most már nagytestvér lett,beköltözik hozzá a kicsi,hogy vigyázzanak egymásra.Szemben volt az ágyuk egymással,hogy lássák mindíg a másikat.Olyan élvezettel pakolt,rendezkedett,hogy csak na!

Én bízom a fiamban,okos,nem féltem attól,hogy bántja a kicsit.Így boldog volt,hogy mi is apával együtt alszunk,meg ők is.Civakodnak néha,de nagyon jó tesik, és sokszor a mai napig összebúőjva alszanak egy ágyban.(5+3 évesek)

Nagyon gyerekfüggő, de mindenesetre próba cseresznye :)

Nálunk nem vált ba a közös szoba, majdnem 22 hónap a korkülönbség köztük.

Még jó hogy 3 szobánk vna,mert azt nem szerettem volna,hogy a kicsi velünk anagy külön, így mindneki külön szobába került.

A nagy jó alvó,de ha a kicsi éjjel felébredt, hiába ugrottam rögtön, felébredt a nagy is, addig ott ült,míg a kicsit szoptattam, tisztába tettem stb, és másnap tiszta nyügike volt,emrt nem aludt aki magát.

1 hónapig "szenvedtünk", aztán a kicsi ment külön szobába. így a nagy azóta jól alszik, és igencsak ez volt a legjobb döntésünk mióta a kicsi megszületett,mert msot múlt 6 hónapos de legalább 3-4 alkalommal ébred, legrosszabb esetben félóránként.És 3,5-5,5 hónapos kora között napközben szinte megállás nélkül sírt, éjszaka pedig legalább másfél órát egyhuzamban:( Úgyhogy mi csak akkor tervezzük újra összeköltöztetni őket, ha akicsi már nem szopik, és átalussza az éjszakát

A nagy először velünk volt, nem volt saját szobája, de a tesónál már nem merült fel, hogy velünk legyen, egy szobába kezdték az első itthon töltött éjszakától. Hihetetlenül jól bírták, sőt a 3 évesem sosem ébredt fel a pici sírására, és fordítva sem. (a nagy kruppos köhögését, sírását, ellátását is végigaludta a pici)

Nem is akartuk, hogy velünk aludjon, pont amiatt, hogy akkor a nagy jogosan reklamálna, hogy "persze, a tesó aludhat velünk, ő meg nem?" És igaza lenne, főleg, hogy előtte pár hónappal kezdtük arra szoktatni, hogy egyedül aludjon el, ne kelljen ott feküdni mellette a földön, mint előtte mindig.

Szóval én javaslom az egy szobát.

Nálunk 4 év a korkülönbség, de nincs ilyen probléma, mert a kicsi velünk alszik családi ágyban, mivel intenzíven szopik (meg egyébként is mellettem a helye). A nagy is így aludt 2 éves koráig, de már jóideje külön alszik. Bár nemrég volt egy hosszú időszaka, amikor rendszeresen átjárt hozzánk éjjel is.. Most mintha javulna a dolog, már esténként is a saját ágyában alszik el, de reggelente még gyakran átbattyog hozzánk. Nekünk jó így, mi alkalmazkodunk őhozzájuk.

Szerintem is próbáld ki azt, amelyiket jónak látod, aztán majd úgyis eldől, ők mit szólnak hozzá. (Más kérdés, hogy szerintem egy újszülöttnek a szülők mellett a helye. Én nem is bírnám, ha a fiam külön lenne tőlem. De ez az én álláspontom.)

Nálunk is 4 év a különbség, eleinte az volt, hogy mindannyian egy szobában aludtunk, de aztán a nagyfiam kiköltözött a szobájába, és rá pár hónapra a kicsit is átköltöztettük a külön szobájába. Így most mindenki jobban alszik.

Tök egyéni, majd kitapasztaljátok, nektek mi a jó, meg a gyerekeken is látni fogod, ne aggódj. :)