Van még akinek ilyen volt a 9 hónapos kisfia? Milyen lett 2-3 évesen?

Szia, ahova járok baba-mama klubba, ott volt egy ugyanilyen kisfiú. Ahogy nőtt, iszonyatosan erőszakos, verekedős gyerek lett, sajnos odáig fajult a dolog, hogy kitiltották a játszótérről őket, mert brutálisan bántotta a gyerekeket. Az anyukájának már korábban fel kellett volna, hogy tűnjön, hogy a kisfiú soha nem játszott senkivel, állandóan hisztizett, követelőzött, nagyon sajnáltam az anyukát, de amikor megjelentek, mindenki menekült mellőlük.

Kiderült végül, hogy a születésénél volt némi oxigénhiány, ami indokolja ezt a viselkedést nála, azóta kezelésekre járnak, viszont azt nem tudom, hogy milyenre, de látványos javulás van a kisfiún, most olyan 3 év körül lehet már.

Nekem a lányom ilyen. Vagyis inkább volt.

Egy extra érzékeny, extra hisztis kis boszi.

Nem vett levegőt úgy bőgött, ha valami "baj" érte, de a legkisebb bajra is így reagált.

Ő konkréten így született. 7 napos korától naponta 10-12 órát ordított végig, mindig, mindenen. Nem volt beteg, csupán csak extra érzékeny (ez volt az orvosi diagnózis).

Simán ki tudott minket készíteni az apjával, főleg mikor nagyobb lett, és eljött a hiszti és dackorszak.

A mai napig nagyon nehezen éli meg a nehézségeket, de már alakult. Okos, ügyes, és napról napra jobban kezelhető a kisasszony. Most 2,5 éves.

Én most húznék egy határt, mert kb. 2 éves koráig bele akartam betegedni abba, hogy hogyan lehet ennyire akaratos, hisztis és "őrült" egy gyerek. Akinél semmi nem hat. Egy vödör vízzel leönthettem volna, akkor is szétordította volna az agyát.

De javul. Azóta sokkal jobb, mióta megérti és felfogja a magyarázatainkat, mióta jobban érti az összefüggéseket. Most már lehet hatni a lelkére.

Én már érzem, hogy mennyivel másabb mióta elfogadtam őt olyannak, amilyen, és mióta tudok vele beszélgetni, úgy hogy meg is értse.

De ez az elmúlt 2,5 év alatt folyamatosan alakult, nem ment egyik napról a másikra.

Amúgy nem erőszakos a lányom, nem dühöng mások előtt, max. csak mi kapjuk otthon a hisztit. S a bölcsiben sincs rá panasz, sőt dicsérik, tehát alapvetően is javulhat a helyzet fejlesztések és orvosi kezelések nélkül. Persze, lehet nálatok más a szitu, és érdemes megnézetni majd a kicsit. Nem tudom.

Kitartást kívánok és extra sok türelmet! Mert az kell dögivel...

Már nem emlékszem pontosan, de az enyém is ilyesmi volt. Most 3 éves, épp mesét néz, ilyenkor nyugi van, de amúgy nagyon aktív. 1 éves volt, amikor irigykedve néztem a többi anyukát a játszón, akik nyugodtan beszélgettek a homokozó partján, miközben a gyerekük ott matatott, az enyém meg rohangált fel-alá, és minden biciklit ki akart próbálni.

2 évesen volt a legnehezebb, akkor tetőzött a hisztikorszak, egy jó adag agresszióval megspékelve. Minket nem vert, de az akkor még nagyon pici kishúgát napi szinten püfölte, és a játszón is nekiment bárkinek. Nagyon kellemetlen volt. Ugyanakkor feltűnően jó volt a mozgása, úgy mászókázott és futóbicajozott, mint az ovisok.

Későn érő, beszélni 2 éves kora után kezdett, szobatiszta is most lett 3 évesen.

Viszont az utóbbi hónapokban nagyon sokat nyugodott. Sokkal szófogadóbb lett, idegen gyerekeket már egyáltalán nem bánt, a kicsit is ritkán. Az altatást a mai napig igényli, de azt már nem, hogy vele is maradjak, egyedül végigalussza az éjjelt.

Ugyanakkor nagyon-nagyon aranyos! És az volt mindig. Igazi kis csibész, a szeme sem áll jól. Bújós, puszilgatós, rengeteg örömünk telik benne.