Úgy érzem nem állok készem egy harmadik babára, más is van így?

Nálunk is két gyerek kis korkülönbséggel, tervben harmadikkal. De lehet, hogy nem lesz az egészből semmi, mert mióta ketten vannak, leülni nincs időm, de a férjemnek sem... Halál fáradtak vagyunk, csak bezuhanunk az ágyba, semmivel nem érem utol magam és sok ez az egész... Hozzáteszem, segítségünk csak minimális van, gondolom könnyebb lenne, ha több lenne... Egyelőre abban reménykedem, hogy jobb lesz, ha nagyobb lesz a kicsi, még csak 4 hónapos...

Nálatok mennyi idős a kisebbik?

annyira megkönnyebbültem, hogy nem csak én érzek így. 3,5 éves a "nagylányom", 7 hetes a kicsi, és a kimerültség eddig ismeretlen oldalát élem át. a picur hasfájós, nappal sem alszik sokat, az éjszakákról nem is beszélve. hiába van oviban a nagy, örülök, ha az alap takarítást és főzést meg tudom oldani. múltkor sétáltunk a gyerekekkel, és egy kertben anyuka játszott egy másfél év körüli kislánnyal, mondtam is a férjemnek, hogy milyen könnyű neki egy gyerekkel, pedig tudom, nem az. :)

és az én férjem is NAGYON szeretne egy kisfiút, de én nemhogy évekig, hanem úgy érzem, soha nem tudnék még egy babát bevállalni. aztán lehet, csak a kimerültség beszél belőlem, de most így érzek.

Akár én is kiírhattam volna ezt a kérdést. Amíg csak egy gyerekünk volt, fel sem merült, hogy ne legyen több, és úgy gondoltuk, hogy háromig meg sem állunk. Aztán megszületett a kicsi, aki egyébként egy áldott jó, nyugis baba, mégis úgy érzem, a hátam közepére sem hiányzik egy harmadik. Most már a kicsi is elmúlt 1 éves, már keveset szopik, végre alszik éjjel, kicsit szabadabbak vagyunk mellettük, semmi kedvem előről kezdeni. A minap mutatta a szomszéd lány a kéthetes kisbabáját, és arra gondoltam, hogy cuki meg minden, de nekem most nem kéne...

Az én férjem is szeretne harmadikat, de megegyeztünk abban, hogy majd egyszer. Szerencsére nem hajt a tatár, én 28 éves vagyok, a férjem 29, még öt-tíz év múlva is bőven bele fog férni.

Úgyhogy most mi is várunk.