Mit csináltatok, amikor először hazaértetek a babával?

Először is nagyon furcsa volt 4 nap után kiszabadulni a kórházból. Mintha más dimenzióba kerültem volna. A járásom imbolygott, mert már nem volt hasam.

Hazaértünk a férjemmel és az apukámmal. Az első dolgom a szopi volt, utána letettük aludni a kisfiunkat. Aztán ebédeltünk, majd megnéztük a babacsomagot, amit a kórháztól kaptunk. Később megnéztük a fényképeket, amelyek a szülésről és az első néhány óráról készültek.

Utána folytatódott a napi rutin. Az első éjszakától kezdve mindig felkeltem szoptatni a picit. Sok tejem volt. Ha meghallottam a babanyöszörgést, akkor elkezdett ömleni. Összességében elég nehéz volt az első néhány nap, ráadásul első baba volt.

Koraszülött ikreim lettek, külön-külön jöhettek haza a koraszülött osztályról.

Az elsőként hazajött babánkkal azzal telt az idő, hogy megtanultuk kikeverni a spec. tápszerét, fényképezkedtünk, felhívtuk a nagyszülőket, hogy itthon van az egyik baba, és persze le sem tettük a kezünkből szinte. Utána én visszamentem a kórházba a másik babához, a férjem otthon maradt a tesóval, és frászt kapott a baba csuklásától, mert nem tudta, hogy ezzel most mit kell csinálni. :)

Mikor a tesó hazakerült, ugyanezek voltak, plusz az érzés, hogy végre mindenki itthon van. Este áldást kértem rájuk, mikor az ágyacskáikban aludtak. Ezekre emlékszem az első órákból.

Szülés előtt kórházba kerültem, aztán utána +8nap. 2,5hét után elsírtam magam először, férjem kipakolt, jött a védőnő, szoptattam, ettem. Jött a család...no komment. Aztán anyukám sokat segített, főzött, mosott. Anyósom mindíg csak útban volt, sógorom kiakasztott, hogy mindig bele akart vakuzni a gyerek szemébe, 1*2* sikerült is :(

Nehéz volt császár után, mikor már nem volt segítség. Ráadásul a férjem hazaérkezésünk után 2-3 nappal lebetegedett, na ő is kiesett a segítő körből. Nehéz volt, pláne hogy mikor a pici aludt alig tudtam aludni, mert csodáltam milyen szép, mire elaludtam hamarosan ébredt :)

Hazamentünk, és amikor először sírt itthon a babám, én is elsírtam magam, mert úgy éreztem, hogy erre az egészre alkalmatlan vagyok.

Aztán ez gyorsan elmúlt. Látogatókat nem fogadtunk 2 hétig, utána is csak szellősen. Összeszoktunk a babával kicsit, aztán már ment minden hol nyugodtabban, hol káoszosan. Én úgy gondolom, hogy az első két hét arra kell, hogy azúj kis család összeszokjon, ebben az időben nem hiányzott még a legközelebbi rokonom sem!

A második babával már minden sokkal egyszerűbb volt, még úgy is, hogy egy 2 éves várt minket itthon.