AKi bölcsi ellenes az miért az?

Én sem vagyok bölcsi ellenes, de megtehetem, hogy itthon maradok vele 3 évig, úgyhogy nem megy bölcsibe.

Ovi előtt egy pár hönapra be szeretném adni csaladi napközibe, de csak heti pár délelőttre.

A bölcsi azoknak a gyerekeknek van akiknek a szülei dolgoznak független, hogy a gyerek mennyi idős. Ha megoldható hogy itthon tudok vele lenni akkor menjen olyan gyerek akinek a szülei dolgoznak. Most már megyek vissza én is dolgozni megy a kisebbik gyerekem is bölcsibe. Ez nem kedv kérdése vagy bármi másé. Általában olyan anyukák vitatkoznak a bölcsi kérdésen akiknek nem létszükséglet hogy oda járjon a gyereke....

Örültem hogy 2,5 éves koráig itthon tudtam vele maradni, most meg örülök hogy felvették és megyek vissza dolgozni. Ennyi. Ez az élet rendje.

Ez egy nagy kérdés mindig. A legtöbbször az anyai okok ami miatt a köztudat jobban elfogadja vagy sem.

Mikor 1 évig járt a gyed akkor hirtelen mindenki bölcsi párti lett, majd mikor megint 2 évig jár már megint kevésbé bölcsi pártiak az emberek.

Ami tudott, hogy egy 2-3 év közötti gyermeknek a legjobb ha nagycsaládban van. Vagy is van nagymam, nagypap, anyuka, apuka, unoktestvér, testvér, nagynéni, szomszédnéni, szomszéd gyerek stb...

Ha ez szinte napi szinten elért több órára, vagy együtt élnek egy fedél alatt sokan akkor a gyermek fejöldése nincs gátolva, ott van a rengeteg életkép, minden amit meg kell tanulnia ellesheti a családtól.

De ha anyuka a 2 éves gyerekkel egyedül a 4 fal között kuksol, apa este ér haza, max heti 1-2 alkalom játszótér jut, nincsenek nagyszülök akihez átmenjenek akkor ez akár káros is lehet. Nincsenek életképek amit leutánozzon, amit nézzen, amiböl tanuljon. Ekkor tökéltes hely a bölcsi, ha az megfelelö körülményeket tud biztosítani.

A megfelelö körülmény pedig az ha 5 gyermek jut maximum 1 gondozóra. maximum 10 gyerek egy csoportban (2-3 gondozóval).

Szerintem a "bölcsi-ellenesek" többsége nem az intézmény ellen van, hanem az ellen, hogy az is beadja a gyerekét, akinek semmi szüksége rá. Azt még el tudom képzelni, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek kb. 2 éves koruktól jót tesz, ha napi pár órát szervezett gyerekközösségben vannak (az enyém nem volt ilyen), de ha belegondolok, hogy jövőre, amikor a kisebbik gyerekem 2 éves lesz, visszamegyek dolgozni, és kb. napi 1 órát fogok belőle (belőlük) látni, hát nem vagyok boldog. Nem hiszem, hogy ez egészséges dolog lenne.

De be kell látni, hogy a szükség nagy úr. Egyébként azzal az előttem szólóval értek egyet, aki szerint a nagycsaládos lét lenne normális, mert az, hogy össze van zárva néhány gyerek egy intézményben, legalább annyira természetellenes, mint az, hogy az anyuka egyedül nevelgeti a panelban a gyerekeit, és igazából nincsen semmi terep, ahol szocializálódhatnának. Nekünk ebből a szempontból szerencsénk van, közel vannak a nagyszülők, és a környéken is sok a gyerek, összejárunk, így nem izoláltan töltik a gyerekeim az első éveiket. Főleg, hogy a nagyobbik most 3, és nem vették fel oviba.