Miért fél sok anyuka másra bízni a kisbabáját? És, ha valaki megteszi, miért kövezik meg érte?

Nekünk iszonyat nagy mákunk van, két tündéri nagyival rendelkezünk, akikre bármikor rábíznám, rábíztam a fiam. De pl. 4 hónapos volt, amikor lagziba kellett mennünk és ugye mindkét anyuka meg volt hívva, így hát "idegenre" kellett bíznom! Anyuék szomszédjában van egy hölgy, akit imádok, mellette nőttem fel és nem mellesleg bölcsis gondozónő. Ő volt a babával hajnalig, amíg haza nem értük. Semmi baja nem volt! Természetesen többször hívtam, és megbeszéltük,ha gond van, 5 perc alatt otthon vagyunk. De nem volt.

Utána 8 hónaposan ismét lagzi miatt, akkor anyósomnál aludt. Soha egyik maminál sem volt még gond vele. Sőt alapjában véve rossz alvó, érdekes ott mindig átalussza az éjszakákat!

Már másfél éves elmúlt, de most a nyáron 2-3 hetente szombaton valamelyik maminál alszik. Addig mi ki tudunk kicsit kapcsolódni, vagy csak jól kialusszuk magunkat. Nem ördögtől való dolog ez. Azért mert szülők lettünk, még felnőtt emberek is vagyunk, akinek néha igénye van a gyerekükön kívül másra is.

És speciel én áldom magunkat, hogy már korán elkezdtük szoktatni másokhoz, mert így nincs az,hogy ha valami olyan dolgom van,ahova nem tudom vinni, akkor két órán keresztül kell búcsúzkodnom, meg üvöltve otthagynom a gyereket.