Miért mi? Miért nem csak én, vagy ő?

14-esnek teljesen igaza van!

Engem egyébként nem zavar, de én sem használom.

Miért fáj és idegesít ennyire egy ilyen apróság hogy még kérdést is írj ki miatta?

Ha a családodról beszélsz, hogy teszed, ha pl. a nagyi felhív, hogy hogy vagytok, mit csináltok (vagy bocs, 1)hogy vagy, mit csinálsz, és 2)hogy van a pici, mit csinál, és 3)hogy van apa, mit csinál?)? Mondjuk ebéd közben? Etetem Bélukát ő meg eszik? Nem normálisabb azt mondani, hogy anya, visszahívlak, mert most éppen eszünk?

Gondolsz egységként magadra és a gyermekedre, férjedre, vagy csak különálló személyek összességeként? Szerintem ez az alapvető különbség.

Vannak anyukák, akiknek fürdetik a gyerekét, ők meg fürdetnek. De sosem mondanák azt, hogy "bocs, visszahvlak, mert épp fürdünk/fürdetünk". Mások igen, mert máshogy gondolnak egymás viszonyára.

Vannak tevékenységek kiskorban, amit anya-gyermek (szerencsés esetben apa-gyermek) együtt csinál. Ilyen az etetés, fürdetés, játék például. Szerintem ezeknél helyénvalóbb érzelmileg is a többesszám. Más az alvás, kakilás, ahogy az egyik hozzászóló is mondta, az egyedüli tevékenység.

A gyerek attól még külön emberke marad, ahogy te is, de az egész több, mint a részek összessége, így a család is az. Attól még lehettek egyéniségek, önállóak.

A gügyögésről meg annyit, hogy a ritmikus beszéd, legyen az gügyögés, vagy mondóka, a gyermek fejlődését segíti. Így nemhogy nem primitív az az anyuka aki ezt teszi, hanem valószínűleg jóval értelmesebb, mint a másokat leprimitívező.

[link]

Nem tudok rá válaszolni, ez biztos megszokás kérdése, én nem használom, nem is zavar, bár néha kicsit "sok" tényleg.

És az, amikor egy anyuka, azt írja, hogy "3 hónapos a babánk", nem a "babám", vagyis az ő babája, hiszen ő kérdez, nem a férjével együtt gépelnek...na mindegy, nekem ez is furcsa, de nem zavar. Én akkor nevezem "fiunknak" a fiamat, ha ott az apja is, vagy jelentősége van az adott helyzetben, hogy ő a mi közös gyerekünk, nem az enyém, vagy az övé. De mondom, szerintem ez is csak egy megszokás, semmi más.

Húha, 24-es, ez nagyon gáz. Ha tényleg nem érted, amit az az előtted levő írt, akkor azért baj, de ha értetted, akkor meg azért. Ezt hívják kötekedésnek.

Én is például elmegyek egyedül a lányommal a cipőboltba, mert keresek a kislányom lábára cipőt. Akkor keresnék a kislányUNK lábára, ha mindketten ott lennénk vele, a szülei. Ha csak én vagyok, kicsit furán hangzana: "Keresek a kislányunk lábára egy 21-es szandit", biztos néznének, ki az akinek még a kislánya lehetne rajtam kívül, ha egyedül vagyok vele.:) Szó se volt letagadásról, meg lakásról, meg kocsiról.

De javíts ki, kedves válaszoló, ha ezt meg én értem félre. Gondolom, a hasonló kérdésekre gondolsz, hogy nem ül a gép előtt az egész család, amikor anyu kérdést tesz fel.

Igen, köszönöm, te értetted jól kedves utolsó. A hasonló jellegű kérdésekre céloztam. És csak azért, mert ez is csak szokás kérdése, mint a kérdező példái. Én is csak példának szántam, de kár is volt, tudtam, hogy valaki félreérti, vagy szándékosan belémköt. És mint említettem, nem zavar ez sem, csak furcsállom, mert én másképp használom. Egyébként a fiammal mi is ebédelünk, ráadásul már egyszerre, ős is, és én is, csak segítek neki.

Nem tesz semmit, már megszokott dolog ezen az oldalon a piszkálódás.:)

Utolsó 3 válaszolónak: én azt hiszem értem, hogy a 24-es mire célzott. Ez a kérdés nem más, mint a fing tupírozása. Nem tök mindegy nektek, hogy más mit mond? Babám, vagy babánk? Fürdik, vagy fürdünk? Eszik, vagy eszünk? Nem, nem kötekedni akarok, mert nekem tökmindegy.

Vannak ezen az oldalon értelmes kérdések, komoly kérdések. És mindig vannak ilyen kis pitiáner kérdések is, amivel jól el lehet szórakozni. Szerintem a 24-es is csak ezt teszi itt a szájber fonóban, ahogy egy előző válaszoló írta :-) Remélem, ennél nagyobb bajotok soha nem lesz :-)