Szerintetek baj, hogy mindenáron kisfiút akarok? Ha lányom lesz akkor nagyon csalódott leszek.

Én ugyanígy vagyok, csak lánnyal :D Ha belegondolok, csak az számít, hogy egészséges legyen, de a szívem mélyén nagyon kislányt szeretnék...

Egyáltalán nem baj, amikor megmondják majd, hogy valóban micsoda, vagy ha más nem amikor kibújik rájössz, hogy milyen "buta" voltál, hogy kisfiút akartál. Nekem ez volt, én lányt akartam apja is lányt akart, fiú lesz, de semmi pénzért nem adnám a kis kukis fiamat. :D

Én is kislányt akartam és szerencsére az is lett! Másodikat is lánynak szerwtném! Nagyon nem szeretnék fiút! És a környezetemben is általában lányt akarnak a kismamák! Hajrá csajok!

Nem nem baj,csak ne éld bele magad 1 idejig, amíg nem 100% a neme.

Pontosan ugyanúgy jártam mint a 3-as válaszoló. Úgyhogy most a következő ultrahangon akármit is mondanak mindenre fel vagyok készülve :) 1-2 hét alatt totálisan átáll az ember agya az adott nemre. Én (bár alapból kislányt szerettem volna elsőre) annyira beleéltem magam a kisfiúba az első tipp után, hogy hirtelen nem is tudtam mit kezdjek a lány tippel (még szomorú is voltam annyira beleéltem magam az új helyzetbe). Szóval akármi is lesz, örülni fogsz neki :)!

Én is kislányt szeretnék, de elhiszem, hogy senki nem cserélné el semmiért, ami "jut" neki. Szerintem ez normális. Ahogy szerentem az is normális emberi érzés, hogy az ember egy ideig kicsit csalódott. Nincs ebben semmi rossz, csak utána tényleg ugyanúgy kell szeretni, bármelyik is születik.

Most még nem, csak akkor, hogy ha lányod születik és amiatt nem fogod úgy szeretni, mint ha fiad lenne, pedig így is úgy is a te gyereked...

Én is minden képpen fiút akartam, el nem tudnám magam egy lánnyal képzelni és rettegtünk a 16 hetes uh-n, hogy mit fognak mondani, mert nagyon azt éreztem, hogy lány lesz és rettenetes volt, de hála istennek fiúnak látták és még most is az, de már 2,5 éves lassan.

Nem biztos, hogy csalódott leszel, csak most érzed így. Mi férjemmel lányt akartunk, kiválasztottuk a navat is. Anyukám azért megkérdezte, hogy fiú nevet választottunk-e mert hátha fiú lesz. Ő is, és nagymamám is végig mondogatták, hogy olyan fiús a hasm, mi csak nevettünk ezen. A 24. héten kiderült, hogy fiú lesz, és abban a pillanatban 10 cm-re kezdtünk el lebegni mindketten. Azóta is imádjuk a fiunkat. Addig el sem tudtam képzelni mit tennék, ha fiam lenne, most már úgy érzem, nem tudnék mit kezdeni egy lánnyal. Amilyen a sors, ha lesz második gyerek emiatt tuti lány lesz :-)