Nektek mi a véleményetek erről?

Ez egy összetett dolog, de az a vélemenyem, hogy hagyni kell a babákat tapasztalni, utánozni, tanulni, mert megvan az ő saját fejlődési sorrendjük. Persze lehet tanítani, de nem direktbe pl az ABC- t, vagy számolni, hanem sokat olvasni, mondokázni, beszélni, és abból ugyanúgy meg fogja tanulni, de a maga idejében, nem, amikor te meg akarod tanítani.

Ez csak arra jó, hogy dicsekedj a barátnódnek, de az intelligenciája nem lesz nagyobb a gyerekednek, mert 1 évesen 10- ig számolt. Sokkal jobb, ha egyszer elszámol 3- ig, és te nem is számítasz rá, mert csak úgy "ráragadt"

De ettól még lehet persze tanítani, de tanul a baba annélkül is, hogy konkrétan tanítanád.

Mégis mivel kapcsolatban? Azt tudjuk, hogy a mozgásformákat egy egészséges gyereknek nem szabad tanítani, szóval ez kilőve. Az tény, hogy a gyereknek és a szülőnek valószínűleg jobb, ha előbb ki tudja magát fejezni a kicsi, de ez sem attól függ, hogy mennyit foglalkoznak a gyerekkel. Ez saját tapasztalat, a második gyerekem sokkal korábban kezdett beszélni, mint az első, pedig direkt módon sokkal kevesebbet van foglalkoztatva. Integetni, állathangokat utánozni meg ilyesmit jó buli megtanítani a babának, de egyrészt nem mind fogékony rá, másrészt meg ennek semmi köze önmaga megértetéséhez, vagy pláne az önállósághoz.

Ezzel most természetesen nem azt akarom mondani, hogy ne foglalkozzunk a kisbabával, mert kell az együtt töltött minőségi idő már kicsi kortól. De ne a mindenáron való fejlesztés legyen a cél, és próbáljunk meg ellenállni a mindenhonnan áradó versenyszellemnek, meg azoknak, akik azt sugallják, hogy ha nem produkálja magát x hónaposan, annak biztos az az oka, hogy nem foglalkozunk vele eleget=rossz anyák vagyunk.

Később, olyan ovis kortól már tényleg érdemesebb direktben tanítani.

Szerintem igaz. Nézd meg azokat a gyerekeket, akiket elhanyagolnak a szüleik, mert mondjuk van másik hat gyerekük és nem tudnak ill nem is akarnak a legkisebbel (is) foglalkozni (pl kisebbség bizonyos rétegei), vagy az olyanok, akik állami gondozásba kerülnek születést követően. Nem hiszem, h személyre szabottan foglalkoznának velük, csak ellátják őket, de nulla szeretet, nulla mondóka vagy éneklés és még sorolhatnám. Hát nem egy einstein egyik sem, max egyszerű.

Viszont azok a babák, akikkel nap mint nap foglalkozva van, beszélnek hozzájuk, játszanak velük, énekelnek nekik, zenét hallgatnak, tánciznak, tapsikolnak, stb, sokkal fejlettebb nem csak a tényleges de az érzelmi intelligenciájuk is, mint azoké, akikkel nem törődnek ennyire.

Az más kérdés, hogy a baba amúgy is megtanul egy csomó mindent, még ha nem is mutatják meg neki, hogyan kell, de nem biztos, hogy a jót és a helyes módon sajátítja el. Pl, ha folyton ordítanak egymással a szülők, akkor ezt a kommunikációs eszközt sajátítja el és ő is üvöltözni fog kb mindenkivel. De ha a szülők tudatosan nevelik, akkor még csírájában elfojthatják az eféle magatartást.

Az állathangok utánzása szerintem jó dolog, főleg ha kép is társul hozzá, mert így később érthetőbb, pontosabban nyilvánvalóbb lesz pl a mese is számára, amit az anyukája/apukája mesél majd neki. A pápázás, kézfogás, puszi mind alapvető emberi nonverbális eszközök, szerintem jó ha megtanulja ezeket, tökmindegy, hogy 10 hónaposan vagy két évesen. A tapsikolás meg örömet okoz a babának hiszen a saját testéből csal ki hangokat, tudatosan, úgy mint a nyelvcsettintéssel vagy cuppogással is. Ezeket nem is kell tanítani, magától csinálja, mert élvezi.

Az, meg hogy többen foglalkoznak egy babával szerintem csak előnyére válik, hiszen minden ember máshogy kommunikál, így a pici már ilyen kicsi korában megszokja, hogy az emberek különbözőek, anyu máshogy bolondozik, mint apu, az egyik nagymama máshogy bújócskázik, mint a másik, a nagynéni máshogy meséli a könyvben a képeket, mint a nagypapa és így tovább. Így később nem lesz neki nagy kunszt alkalmazkodni az oviban a többi gyerekhez vagy az óvónénikhez. Persze nem azt mondom, h amelyik babával csak az anyukája foglalkozik, az erre nem képes, dehogy nem, de lehet, hogy

Mondjuk megriad valakitől aki nagyhangú, vagy gyorsabban beszél, mint ahogy megszokta Anyától. Remélem értitek, mire akarok kilyukadni.... :)