Az normális ha valaki féltékeny a saját babájára? Tovább lent.
Nyílván nem normális, de azért ennél bővebb választ szeretnék erre a kérdésre mert nagyon elszomorít a történet.
Egy ismerősöm elég fiatalon lett anya (20 éves) (nem én vagyok az ismerősöm én csak 17 vagyok és még egy ideig iskolás...) ...lánya született ennek a nőnek 1 hónappal ezelőtt és amikor meglátogattam a lakásán a férje és a baba is otthon voltak (hol lennének :P) és a férje elkezdett valamit gügyögni a babának, annyira emlékszem hogy azt mondta neki hogy hercegnő, erre a baba anyja rámnézett és elkezdett "pofákat vágni" meg felnézett az égre (röviden: mint akinek nagyon elege van valamiből olyan fejet vágott), ez már 2 hete történt, és most valamelyik nap ahogy beszélgettem vele azt mondta hogy élvezzem ki azt hogy nincs gyerekem, mert ha valaki anya annak el kell fogadnia hogy a családban nem rá irányul a figyelem (ez így igaz..) utána azt mondta hogy a barátai is csak a babára kiváncsiak...és végül azt is mondta hogy a férje ezelőtt őt hívta édesemnek és hercegnőnek most pedig a babának átadta ezeket a beceneveket.
Annyira sajnálok mindenkit ebben a történetben, a nő egyértelműen nem állt készen a babára ilyen gondolkodással, a férje a legjobbat teszi azzal hogy szereti a lányát, de a mamának ez nem tetszik, és sajnálom hogy az anya nem tudott kialakítani egy jó kapcsolatot a babával, kitudja ebből később mi lesz...
Hogy lehetne segíteni a helyzeten?
válasza:
válasza: válasza:Őszintén? Én sem gondoltam volna,hogy előfordulhat velem, de előfordult!
Pedig nem szültem korán, 28 évesen, felkészültünk stb.
Viszont a férjem egy új munkakör miatt kb. féléve jóval többet dolgozik. Ő egyébként is hajlamos bekényelmesedni, kevésbé figyelni rám, de eddig én mindig tettem róla,hogy ne így legyen. Viszont most itt a kétéves fiunk, és azt vettem észre,hogy a munka után, csak a gyerekre van energiája. Ami persze nagyon jó, és tök jó,hogy ilyen jó apa, de valahogy néha rosszul esett,hogy ennyi szeretgetésből, pusziból, nekem miért nem jut!
Mi mindent megbeszélünk, ezt is. Mondtam neki,hogy tudom, nem normális, de már-már féltékeny lettem a gyereke.
Most megpróbál odafigyelni rám!
Hát igen, becézhetné a férje inkább tüttyölt kicsi eprecskének vagy mit tudom én minek a lányát, nem úgy ahogy feleségét becézte előtte... Sajnálom az anyukát :/
________________________________________________________
3. válasz (ma 18:52)
Ez jó dolog ha egy házasságban meg lehet ilyesmit beszélni,remélem minden rendben lesz és mindenki kap figyelmet. Sok boldogságot a családnak . :)
válasza:"17 évesen szerintem elég érett vagy, ha ilyen szépen megfogalmazod és látod a problémákat."
Köszönöm szépen, amikor ilyet mondanak (illetve írnak) nekem az hihetetlenül jól esik, mert elég nehéznek találom az átmenetet a gyermekkorból a felnőttkorba, egy kicsit azért öregítettem magam, még 3 hónapig 16 vagyok :D :D
____________________________________________________
Az unokatestvérének született kisbabája január 1-jén, de ott teljesen más a helyzet, mert babával együtt 8-an laknak egy szép nagy házban (testvérei, szülei, vőlegénye) és minden percben foglalkozik valaki a kislánnyal, anélkül hogy féltékenység lenne belőle...A saját édesanyjával nincs a legjobb viszonyban, de azért foglalkozik vele és szereti az unokáját, nem tudom mennyire segítség neki, de biztos nincs egyedül. A legnagyobb baj a féltékenysége, amiatt hogy nem volt felkészülve, ezzel utólag tényleg nehéz kezdeni valamit. Én mondtam neki hogy még nagyon kicsi a baba és később máshogy lesz a helyzet, "visszakapja" a férjét is, de addig még eltelik elég sok idő... Az viszont nagyon jó ötlet hogy pár órára vigyázni a babára, ha ettől nem is oldódik meg teljesen a probléma, biztos segít nekik ha pár órára "visszakapják a régi életüket"
Köszönöm szépen a válaszokat !
válasza:És Te mennyire vagy jóban az apukával? Nem tudnál esetleg Te beszélni vele, hogy a barátnő kezdi rosszul érezni magát? Lehet, hogy apukában ez fel sem merül, mert általában anyukák nem szoktak féltékenyek lenni a babára. Mondom ezt úgy, hogy én is az voltam :) De szerintem ezt az anyukák nem merik nyíltan vállalni mert ez szégyen és csak lehordanák, hogy milyen dolog az, hogy a saját gyerekére féltékeny.
Nálunk párom sokat dolgozott és ha hazajött vagy szabad napos volt akkor a baba a kezébe volt. Még ha aludt a gyerek akkor is fogta :) Persze sokan azt mondanák, hogy milyen jó dolgom van és tényleg de attól még nekem is szükségem lett volna ölelésre puszira. Ez a helyzet nálunk akkor változott, mikor a gyerek már nem akart csak az apja kezében lenni. Nálunk is sok beszélgetés volt. És minden a helyére került.
Anyukának rá kell jönnie, hogy ez csak akkor fog változni, ha beszél az apukával. Mondja el neki, hogy mi bántja, mert egy pasi nem fog rájönni!!! Nyíltan kell vele beszélni mert csak abból ért.
Jóban vagyok az apukával de nagyon nagyon tartok attól hogy ha ennyire beleszólnék a dologba akkor annak mi lenne a következménye, nem akarok rontani a mostani helyzeten, de köszönöm a tanácsot, valahogy megpróbálom meggyőzni az anyukát hogy beszéljék meg, hátha az segít ha már 2 pozitív történetet is olvastam itt arról hogy a szülők megbeszélik egymással ezt a problémát :)
Amikor leírtam ezt a kérdést akkor azt hittem hogy megvető válaszok lesznek többségben ("milyen dolog az, hogy a saját gyerekére féltékeny" <- pontosan ilyenek), ezért fogalmaztam kicsit nyersen az anyukával szemben a történetet, de őszintén:
Együttérzek vele :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!