Szeparációs szorongás oldására valami ötlet?
Tegnap ünnepeltük kislányunk első szülinapját. Egyenesen rettegett a lufiktól, addig csimpaszkodott belém, amíg el nem dugta a párom. Az új játékait is csak úgy próbálgatta, hogy időnként odamasírozott hozzám egy ölelésre. Aztán le akartam fektetni aludni, így is 9-kor indult a műsor, nem nyolckor, ahogy szokott. Hajnali fél egyig altattam, mire elaludt. Ha az apja fel akart váltani, akkor egészen addig bömbölt, amíg vissza bem mentem. A leghosszabb ilyen 15 perc volt, az apja birka türelemmel próbálta lecsitítani, de csak nálam nyugodott meg, nálam aludt el. Viszont, amint be akartam tenni a kiságyába rögtön felébredt és kapaszkodott belém. Iszonyat volt!
Pedig nincs is az, hogy megnyikkan és felveszem, hagyom egyedül játszani, csak ha tényleg szüksége van rá, akkor veszem fel.
Most mit csináljak? Ti hogyan küzdöttétek le a szep. szorongást? Egyáltalán meddig tart? Valahol azt olvastam, hogy amíg el nem kezd kárbi, addig biztosan...
válasza: válasza:Egész nap jön utánam, de csak pár napja nagyon durva. Ha elmegyek wcre úgy hogy nem látta merre megyek el kezd sírni, ha felmegyek a telefonomért visít a lépcső aljánál, ha kimegyek cigizni ott zokog az ajtónál ami üvegből van, tehát lát engem. Eddig odáig volt anyósomért, egy pár napja eltolja magától, nem engedi hogy a nagyi megérintse, ha ő akarja etetni megy a hiszti pedig eddig mindig elfogadta tőle. És ez tegnapi fektetés volt csúcs.
Ma pl egész nap bújt hozzám, a játékai sem érdekelték, sem az újak sem a régiek. Egyedül a kutyánk érdekelte valamennyire, meg egy világító labda.
Szóval akkor nincs semmi módszer, amivel lehet enyhíteni a szorongáson? Valami suttogó módszer vagy ilyesmi? Nyilván szeretgetem, meg amikor tényleg kiakad akkor ott vagyok neki, árölelem, stb. De nem szeretném hogy olyan legyen három évesen hogy a lábamba csimpaszkodva lépni se tudjak tőle.
válasza:Én a helyedben megpróbálnám, hogy aludjatok együtt - egy ágyban! míg terhes voltam, addig azt gondoltam,hogy külön ágy, külön szoba. De most 3,5hónapos a kisfiam, velünk alszik egy ágyban éjszaka és olyan nyugodt, kiegyensúlyozott azóta-hihetetlen. nappal önállóan alszik magában, de éjjel velünk. nem hittem volna hogy ennyit számít. Itt tudsz róla többet olvasni ha érdekel: lll.hu
ez nem elkapatás vagy elkényeztetés!
válasza:1. válaszoló vagyok
A gyerek életében különböző korszakok vannak, van, amikor anyásabbak, van, amikor kevésbé. Pusztán abból, hogy 1 évesen kb. egy napja folyamatosan a nyomodban van, nem kell arra következtetned, hogy 3 éves koráig így marad. Ennél azért dinamikusabban fejlődnek a gyerekek.
Az első gyerekemnél én is megpróbáltam odafigyelni, hogy ne kapassam túlságosan magamhoz meg ilyesmi, mégis volt egy elég kemény időszaka durván 2,5-3 éves kora között, amikor szó szerint nem tudtam levakarni magamról. Akkor már többet tudtam a gyerekek lelkivilágáról, nem erőltettem, de azért voltak olyan helyzetek, hogy nélküle kellett elmennem valahova, és olyankor képes volt hányásig hisztizni magát. Most már túl vagyunk ezen, 3,5 éves, inkább már az apjához húz. A kicsivel már nem voltam ilyen "tudatos", hagytam, hogy alakuljanak a dolgok maguktól, hordoztam, 1 éves koráig együtt aludtunk, most 20 hónapos, és egyáltalán nem anyás, a testközelséget alig-alig igényli, apjával, mamákkal boldogan elvan akármeddig. Persze biztosan az alaptermészetük is közrejátszik ebben, de akkor is érdekes, hogy pont az ellenkezőjét produkálták mindketten annak, mint amire "szoktattuk" őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!