Aggódom a testvéremért, második baba?

Kedves Kérdező, dícséretes, hogy aggódsz a testvéredért. Én is anyuka vagyok, egy gyermekem van, sokat vagyok egyedül, férjem sokat dolgozik, ha pedig otthon van, még onnan is dolgozik. Így rám marad a gyereknevelés, háztartás, miegyéb nagyja. Ebben átérzem a testvéred helyzetét. Arra viszont mindig szakítok időt, hogy minden nap legyünk levegőn, sétálni menjünk, a közeli boltig elmenjünk. Jót tesz a gyereknek, és nekem is.

Ha jól értem, a főzés gondját a testvérednek nem is nagyon kell magára vennie, hiszen hozatja, a takarításban nem hiszem, hogy gond, ha van segítsége. Azonban az anyukák többsége - ahogy te is - gyerek/gyerekek mellett főz, mos, takarít, háztartást vezet, többnyire egyedül van, gyerekkel foglalkozik. Mindenki számára fárasztó, mindenki szeretné, ha a gyereke mellett még pihenni is tudna. A gyereknevelés sajnos erről szól. Nyilván ennek tudatában van, ha már a második gyermeket is bevállalták.

Nekem inkább kicsit úgy tűnik, hogy a testvéred mártírkodik (csak ő fáradt, csak ő van egyedül a gyerekkel), emellett még szerintem lusta is (bocsánat, nem bántásból). Ennek viszont a gyermekek fogják meginni a levét, mert ha most ilyen fáradt, akkor mi lesz, ha meglesz a második gyermek? Nem a punnyadástól, hanem pont a sok levegőn léttől, a sétától kapna jobban erőre, a gyermek is jobban kifáradna, ha picit ugrándozhatna a levegőn. Próbáljon meg erőt venni magán.

Azon is el kellene gondolkodnia, vagy valahogyan rávezetni, hogy ha nem változtat, akkor könnyen depresszióssá is válhat, ami nemcsak őt magát és a gyerekeket készítheti ki, de a férjét is.

Mivel már próbáltál vele beszélni, szóvá tettél dolgokat, úgy tűnik, hogy stratégiát kellene változtatnod, ha eredményt szeretnél. Ha ő az én testvérem lenne, akkor nagyon kíméletlenül kiosztanám. Nem teheti meg a gyermekeivel szemben, hogy lustasága győzzön. Ha pedig elhagyja magát, a férje is elkezdheti kritizálni, az viszont megintcsak problémákat fog eredményezni.

Egy délután háromkor otthon lévő férjnek én is örülnék :).

A sértődés is egy védekezési mechanizmus testvéred részéről. Ezzel ismeri el, hogy valamennyire igazad van (fáj az igazság - szokták mondani). Ettől sajnos nem lesz jobb. Örüljön, hogy van egy ilyen segítőkész testvére, aki sokmindenben segít neki. Ha nem lennél, biztosan többmindent megtenne, mert kénytelen lenne.

Próbálj egy hangyányit kevesebbet vállalni neki. Ha te gyermek mellett egy másik családot is így támogatsz, azzal pusztán segítőkészségből és akaratlanul neki segítesz lustizni.

Kitartást és mindenképpen beszélj vele.

Minden gyerek és terhesség más.

Az elsővel fel sem tűnt, hogy babát várok. A másodikkal 24 órából 16-ot átaludtam.

A harmadikkal nagyon fáradt voltam és rosszul, csak a kis korkülönbség miatt nem nagyon pihenhettem. Elvittem reggel a legnagyobbat az iskolába, aztán szinte meghalni sem volt erőm. Úgy vártam a délutáni pihenést, mint a messisást.

Most itt vagyok 3 gyerekkel, a kicsik között 1,5 év sincs, és mindenre van időm. Egyedül főzni nem szoktam hétköznap, mert a férjem a munkahelyén, a fiam az iskolában ebédel, kettőnkről meg csak dobáltam ki a rengeteg maradékot.

Szerintem, ha segíteni akarsz Neki, vidd el néha a gyerekét, amíg ő pihen. Amíg hozod-viszed, találkoztok, és idővel jobban vágyik majd a társaságra.

Én teljesen megértem. Egyedül van egy kicsivel, terhes, ami egy pöttöm mellett sokkal megterhelőbb, alig látja a férjét, és még a családja is folyton cseszegeti.