Bűntudatom van minden reggel? Rossz anya vagyok!

Megértelek. Nálunk a fogzáskor borultak meg az éjszakák nagyon. Én nappal aludtam a gyerekkel hogy bírjam a strapát. Nálatok ez nem megoldható esetleg? Rengeteget segítene.

Nekem jó alvó gyerekem van, de eszembe sem jut ítélkezni vagy leszólni Téged. Nem tudom, hogy én hogy bírnám ezt a szintű nem alvást, de sejtem, hogy semmivel sem jobban, mint Te. Segíteni nem tudok, de együtt érzek veled.

Ja és nem vagy rossz anya, ezt felejtsd el!

Üdv kedves Sorstárs! Az én kisfiam 15 hónapos, és ugyanott tartunk, ahol Te. Plusz tényező, hogy van még egy 4 éves fiam is, aki ugyan 6 hetes kora óta átalussza az éjszakát, de most az elmúlt hetekben beteg volt, és felváltva keltek... Hát én is mondtam már egy-két cifrát, ami miatt szintén szégyellem magam. Nem vagy rossz anya! Látod, gyerekfüggő, az első gyermekemnél nem volt ez soha probléma. Fáradt vagy, kimerült, ez durva dolgokat tud művelni az idegrendszerrel.. Amit esetedben javasolni tudok, hogy pihenj napközben, amikor Ő is alszik. Ez nálam szintén nehezebb, mert ha itthon van a nagyom (Ő már nem alszik nappal), nem tudok kikapcsolni. Akkor vannak erre nagyon jó szakkönyvek ("Minden gyermek megtanul aludni", a Suttogó) ezekben nagyon jó módszereket írnak le, csakhogy ahhoz szintén az kell, hogy pl ne legyen ott a másik gyermeked, akit nem zavarhatsz fel álmából, mert mondjuk az öccsét tanítod aludni... Nekem sincs halványlila gőzöm se, mikor szokik le erről, már alvás specialistán is gondolkodtunk, mert nem lehet mindig a fogzásra/betegségre/hasfájásra/egyéb dolgokra fogni, egy közel 1 éves babának már "illenék" átaludnia az éjszakát. Ha közelebb jutok a megoldáshoz, megírom, addig is meríts erőt abból, hogy nem vagy egyedül, és nem csinálsz semmit rosszul! Minden jót!

Uhh tudom, mit érzel... ugyanez van nálunk is. A kialvatlanság ki tudja borítani az embert, engem is ki tud fordítani. És ezért le fognak pontozni, de ha érzem, hogy egyre idegesebb vagyok, egyre türelmetlenebb, akkor bizony otthagyom sírni, hogy lenyugodjak, hogy ő is kicsit kifárassza magát. Szerencsére nincs sokszor ilyen, és sosem aludt így el magára hagyva, de a hónapok óta tartó kialvatlanság, az éjjeli műszakos rengeteg kelés, visszaaltatás, nem-nem alszik, őrület tud lenni, muszáj néha bekeményíteni. Vállalom, ha a "sírva hagyás" miatt lesz pár veszekedésünk kamaszkorában, de legalább most le tudok vele ülni normálisan játszani, mondókázni, mert egyszer-egyszer ki alszom én is magam.

És amikor a picit nagy nehezen elaltatod, akkor az egyik nagy nekiáll köhögni, mire a pici újra felébred...később szintén épp bealvás után a másik nagy álmában énekelni kezd, mire a pici szintén újra rákezd... ez volt nálunk ma éjjel...kötél idegek kellenek és rettentő sok türelem. És sajnos éjszaka a gyerek anyja nem mindig tud tiszta fejjel gondolkodni. Nekem is lelkiismeretfurdalásom van mindig, ha egy kicsit is elveszítem a türelmem. Pl éjjel ez annyi volt, hogy mérgesebben sssss-egtem a picurnak. Azt hiszem én újra nekiállok mg-t szedni :-)