Lelkiismeretfurdalással küzdök, jogosan? Bővebben lent.

Az én kislányom most lesz öt hónapos és szeptember óta járok iskolába, igaz csak két hetente egy napot. Hetente lenne, de megbeszéltem, hogy csak két hetente megyek.Ő is anyatejes, fejek le és azt adja neki az édesanyám, míg távol vagyok. Mondja, hogy hiányzik neki a cici, sokszor keresi, a cumisüvegre fintorog, keveset eszik, de másként nem tudom megoldani. Tudom, hogy a szüleimnél jó kezekben van, hiszen felneveltek 4 gyereket. Foglakoznak vele, sokat nevetgélnek együtt, csak az evés megy kissé döcögősen. Én meg a suli mosdójába elvonulok az órák közt fejni, de mire hazaérek alig várom, hogy szopizzon a kislányom, mert majd szétdurranak a melleim. Reggelente, mikor elindulok nekem is lelkiismeretfurdalásom van, hogy itthon hagyom a gyerekem, de ugyanakkor jót is tesz, hogy kicsit kimozdulok otthonról.

Amúgy a cumisüveg nem kavart be egyátalán. Ügyesen szopik.

Én nem éltem át hasonlót, de támogatom, hogy tanfolyamra járj. Bár nem írtad le, mennyi időt jelentene szombatonként, de biztosan megoldható.

Jó az, ha az anya meg tudja oldani, hogy a saját dolgaiból is megmaradjon valami a baba mellett. Később ezt nagyon hiányolnád. Igaz, féléves kor körül kezdenek a picik nagyon anyásak lenni, akkor valszeg nehéz dolgod lesz, de hol van az még. :)