Miért nem tudok jobb anya lenni?
10 hónapos a kisfiam, szép és egészséges gyermek. Sokat vártunk rá, 9 évet. Több műtétem is volt megszakadt terhességek miatt, nem volt könnyű feldolgozni a veszteségeket. Ez a terhességem is nagyon rosszul indult és rosszul is folytatódott. Rémálom volt az egész. Vérzések, rossz vizsgálati eredmények (ezekből nem lett semmi probléma) és végül a 31. héten toxémia, ami miatt sürgősségi császárom volt. Ezután jött 7 hét koraszülött intenzív osztály, mert kis súlyú volt a baba és ráadásnak kórházi fertőzést is kapott. Végre egészségesen hazamehettünk, gondoltam végre itt a várva-várt boldogság. De ez az érzés sajnos nem jött meg. Nagyon szeretem a fiamat, bármit megtennék érte, de nagyon nehezen bírom a napokat. Eleinte nagyon sokat sírt napközben, hiába próbáltam vigasztalni. Nem egy bújós típus a mai napig sem, nincs szüksége babusgatásra. Nem szeret egy helyben lenni. Nagyon korán kezdte a mozgásfejlődést, sokat volt nyugtalan, amíg nem sikerült neki valami. Már feláll, a lépegetést próbálja. Amikor ébren van, nincs egy perc sem, amikor szépen eljátszik magában, mindig ott kell lennem mögötte, nehogy dőljön, boruljon. Nagyon pörgős fiúcska. Járókában, karámban nem marad meg. Nagyon kis hisztis lett, rögtön sikít, ha nem az történik, amit Ő szeretne. Az éjszakák 2 hónapja borzasztóak, sokszor ébred. Hiába vesszük magunk közé, akkor is ébred. De így legalább nem kell felkelni hozzá. Nekem sajnos megvan az a rossz tulajdonságom, ha felébredek nagyon nehezen alszok vissza, sokszor órák telnek el. Éjfél körül szokott felsírni először, hát nem a boldogság ilyenkor a legelső gondolatom. Minden erőmmel igyekszem, hogy a baba felé ne mutassam, hogy sokszor legszívesebben az ablakon ugranék ki, szétvet a feszültség. Próbálom túlélni a napokat. Szégyellem, de már reggel 4-kor, amikor ébred, már akkor azt kívánom, hogy legyen végre este.
A férjem áldott jó ember, mindent megtesz értünk, de már tőle is eltávolodtam kissé. Kerülöm az embereket, nem szeretem a társaságot. Nem anyagi okok miatt sajnos egy fedél alatt élek hosszú ideje egy rokonnal, aki nagyon-nagyon sok keserűséget okozott nekem. Egyelőre ezen nem lehet változtatni. Ez sem segít a helyzetemen.
Szeretném végre jól érezni magamat a kis családommal, boldognak lenni. Hogyan indulhatnék el? Hogyan lehetnék jobb anyja a kisfiamnak? Többet érdemel ennél. Elnézést kérek a hosszú irományért, de úgy gondoltam, hogy így teljes a kérdésem.
válasza:Ha lépeget, nem kell ott lenni mögötte. A járástanuláshoz az esést is meg kell tanulnia. Ha hisztizik, akkor sem kell felvenni. Ha látja, hogy nem veszed fel, akkor abbahagyja majd.
Ha felébred éjjel, akkor ne vedd ki az ágyából, csak sötétben nyugtasd meg. Nem baj, ha sír. Néhány nap alatt megszokja, hogy vissza aludjon.Ha oda veszed az ágyatokba, akkor erről nem fog leszokni.
válasza:Szia!
Szépen megfogalmaztad az én problémámat is, ami ugyan az mint a tiéd.
10 hós a kisfiam, ő mindent idő elött csinál, alig volt pár hónap amíg egy helyben maradt.
Most már áll és kapaszkodva mindenhova odamegy.
Az öltözés nyűglődés, az evés türelem játék, ha wc-re kell mennem kénytelen vagyok berakni a kiságyba mert nem merem kint hagyni egyedül, ilyenkor nagy üvöltés, sírás, hiszti.
Egyedül nem marad meg pedig 3 hónapja még másfél órákat is eljátszott a kiságyában úgy hogy én közben a konyhában főztem és néha ránéztem.
Kínlódás minden napunk és nagyon csúnyán hangzik de én is alig várom már reggel a nap végét.
Engem ez azért is zavar mert inkább jól megkéne élni ezeket a napokat hiszen olyan gyorsan múlik az idő....
Állandóan feszült és ideges vagyok, legszívesebben elfutnék a világ végére.
Nemtudom mi a megoldás.... Talán az hogy le kell nyugodnunk és magunkra erőltetni még több türelmet.
Engem is nagyon zavar hogy nem tudom úgy élvezni a vele töltött időt ahogy azt még terhesen gondoltam.
Remélem van valakinek kézzel fogható ötlete mert én is szeretnék változtatni de egyenlőre még nem találom a megoldást.
válasza: válasza: válasza:Igen, lehet, hogy fáradt vagy, itt a tél és kicsit kezdesz depressziós lenni. Nem könnyű a mindennapok megszokott "küzdelme", de muszáj a kisfiad kedvéért.
A gondolkodásodon kéne változtatni pozitív irányba, hogy tudj örülni az apró dolgoknak is, lásd meg azt, hogy nincs okod boldogtalannak lenni. Egészséges a kisfiad, már ez ok a boldogságra, hisz 31 hétre született, lehettek volna gondok is...nem részletezem. Hagyd a fenébe a házimunkát, amit muszáj, azt csináld meg, és légy az övé, játszatok együtt, ne az idegességet érezze rajtad, mert akkor ò is nyugtalanabb lesz. Csináljatok programokat, menjetek erre-arra, attól, hogy hideg van, nem kell otthon ülni. Egy nagy séta is kitisztítja a fejet. Próbálj meg örülni annak, hogy gyermeked ilyen ügyes, sokkal jobban aggódnál, ha le lenne maradva.
Hirtelen ennyi jutott eszembe...
válasza:11hónapos a lányom. Szinte szóról-szóra azt érzem amit te. Minden este megfogadom, hogy holnap más lesz, türelmesebb leszek, boldog leszek...sokat nevetünk, játszunk, de délre már annyira belefáradok, hogy sírhatnékom van. Ráadásul nekem semmi segítségem nincs. Párom messze dolgozik, még az este sem ad reményt, hogy nemsokára megjön és átveszi kicsit a gyereket.
Én még tusolni is úgy tusolok, hogy a gyerek a kád mellett áll, és kiabál, vagy épp a szappant nyalogatja a karomról. :D egyszóval nem sok időm van magamra, pedig sokat segítene egy kis kikapcs. :(
válasza:Igen, a jó dolgokra kellene koncentrálnod, nem a rosszra. Az anyaság fárasztó, de annyi jó is van benne. Használd és élvezd ki ezt a kis időt amíg ilyen pici, olyan hamar megnőnek..
Időnként hagyd a férjedre vagy rokonra, barátnőre a babát és legyen időd magadra.
Köszönöm szépen válaszaitokat! Nagyon sokat segítettetek!
Kedves
1-es! Ha hisztizik, nem veszek róla tudomást, próbálom elterelni a figyelmét. Ha éjjel sír, muszáj felvennem, mert különben addig ordít, amíg ki nem vesszük az ágyból. Napközben muszáj mindig a nyomában lennem, mert még nagyon ingatag. Olyan, mintha víz helyett pálinkát itatnék vele :-) Mindenhol felkapaszkodik. Önállóan egyetlen lépést sem tud még tenni. Félek, hogy bútornak, vagy egyéb kemény/éles dolognak esik neki.
2-es! Az olyan "apróságokkal" mint öltözés, etetés, pelenkázás már nem is akartam növelni a történetemet :-) Mindegyik elég komoly kihívás nálunk is. Remélem én is, hogy megtaláljuk a megoldást, élvezni tudjuk a babázást!
3-as! Párom nagyon szívesen átvállalja a babát, ha nem dolgozik, de ez általában csak vasárnap lehetséges, mert estig dolgozik. Nagyon jó szokott lenni ilyenkor. De ezután jön a hétfő...
Valószínűleg igazad van, depressziós vagyok. Próbálok tenni ellene, kevés sikerrel.
4-es! Szoktunk időnként programot csinálni, úgy mint vásárlás, séta, elmegyünk édesanyámékhoz. Pillanatnyilag jól érzem magamat, de azután újra belesüllyedek az önsajnálatba. Velem van a gond.
5-ös! Muszáj lesz még jobban próbálkoznom a pozitív gondolatokkal. Hálásnak kellene lennem, hogy ilyen gyermeket, férjet, szülőket adott nekem a sors.
Igen, nagyon nagy gondok is lehettek volna a babával. Sok mindent láttunk a kórházban töltött idő alatt, borzalmas betegségeket.
6-os! Bele sem merek gondolni, hogy hogyan bírnám segítség nélkül, úgy mint Te!
Köszönöm, hogy megmosolyogtattál: elképzeltem, amikor a babád nyalogatja a szappanos vizet a karodról! :-)))
7-es! Meg fogom próbálni a JÓT látni mindenben!
válasza:az első fiam születésénél szóról szóra így éreztem én is úgyhogy hidd el áttudom érezni a helyzeted!
megpróbálok pár tanácsot összeszedni,leírni neked ami nekem anno nagyon sokat segített!
1.,először is meg kéne próbálni javítani a kisfiad éjszakai alvásán,nállunk a coffea tosta homeós szer csodákat tett.Amióta ezt szedi azóta átalussza az éjszakákat pedig előtte ő is 10-12x is kelt éjszaka!Erre a bogyóra azt írják olyan babáknak akik éjszaka dolgozzák fel a nappali ingereket és azért kel olyan sokszor!Egy próbát megér!
2,Másodszor a te alvásodon is javítani kéne ha azt írod nehezen alszol vissza!Tudom miről beszélsz én anno ugyanilyen voltam!Ott bosszantottam magam az ágyban hogy basszus a gyerek alszik én meg órák óta itt virrasztok!Azért nemtudsz visszaaludni mert ezeken a problémákon kattog az agyad.Na szóval nekem erre a Sedatif pc homeós bogyó segített plusz este egy bögre citromfűtea!Éjjelre is odakészítettem egy bögrével az éjjeli szekrényemre és ha éjszaka ébredt a fiam,visszaaltattam majd lehúztam a teám bevettem a fenti bogyóból egyet és durmoltam mint állat!Ennek 3 éve és azóta is helyreállt az alvókám pedig azóta már született még egy babám:)
3.,bár írod,hogy nem szereted a társaságot kerülöd az embereket de igenis meg kell erőltetni magad:baba-mama klub,baba úszás,babatorna,másik babás anyukákkal együtt sétálni a városban....bármi de igenis mozduljatok ki!Hidd el csodákra képes,egyszer csak azt veszed észre hogy élvezed az emberek társaságát és nem mellesleg a fiadnak is kell gyeektársaság!
4.,azt írod a férjed áldott jó ember mindenben segít!Kérde meg egy héten 1x vegye át 1-2 órára a gyereket és menj csavarogj,kapcsolódj ki,menj el turizni,sétálni,vásárolni,fodrászhoz,edzeni bármi de csak magaddal foglalkozz ami a lelkednek jól esik amitől fel tudzs töltödni!Attól hogy anyák lettünk nem szüntünk meg létezni nőnek,embernek,feleségnek lenni!Ráadsául a gyerek is egy boldog mosolygós anyukát kap vissza!
5.,ha van segítségetek legalább 1-2 havonta egy egy lopott estét engedjetek meg magatoknak a férjeddel.mozi,étterem,színház bármi és ha lehet ilyenkor ne a gyerekről beszélgessetek hanem mondjuk hogy hogy jötettek össze milyen volt a nászutatok bármi de ha lehet ne gyeretéma legyen!
Ezeket mind mind vedd sorra végig és igenis változtass ha azt akarod,hogy boldogan élj a kiscsaládoddal!Én ezeket mind végig zongorázatm és megváltozott az életem,teljesen más színben láttam a világot a gyerekem a mindennapokat!
ha ezek sem segítenek vagy nem megy a változás keress fel egy phsziológust!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!