Nektek is ilyen rossz anyósotok van?

Nekem jó messze4 lakik anyósom, havi 1hétvégére jön el az unokáihoz. Ő is szeret okoskodni meg mindenről tudni. Én úgy viselem el, hogy a férjemmel leállíttatom, meg ugye a nagy távolság is jót tesz nekem.

A tied szerintem rettentően rosszindulatú. Én nem vinném mindig házhoz a kicsit, megmondanám neki is annyi oda, mint nektek hozzájuk. Egyszer ti vigyétek, utána menjen ő. MEgszokta a kényelmet. Én beszólnék neki, hogy tudja hol a helye.

Hát...Nekem nincs anyósom hálisten,de ha saját szüleimből indulok ki...Elváltak ,így van két mama és papa a kicsinek.Mindannyian 140 km-re.Egyébként ők sem hívogatnak állandóan,van dolguk millió.Én nem várom el ezt.Ellenben ha jönnek vagy megyünk,nagyon jól elvannak a kicsivel.Téged minek hivna?!Nem a te anyád...Páromat se hivogatják szüleim,max ha engem nem értek el.

Ruhát se kötelessége venni,de attól még megkérdezheti mekkora nem?!Ez mi ha nem érdeklődés?Próbál kommunikálni a kicsivel,azért tőle kérdezi.Meg mellesleg ez burkolt beszélgetési kezdeményezés veled,ha nem tűnik fel.

Én a betegségekkel sem vagyok ilyen háklis.Mikor bárányhimlős volt a kicsi,nyilván nem jött senki.Ha egyéb baja volt,szóltam másoknak és rajtuk állt.Vagy ha én mentem máshoz,előre közöltem beteg,nem gond-e ha így megyünk.

Üdv a klubban! :-)

Viccet félretéve nagyon hasonló az anyósom a Tiétekéhez.

A férjemnek megmondtam, ha anyós hív és akar valamit, mindig mondja azt “Nem tudom, adom a párom.” És így elkezdtünk beszélni. Mi a gyereket nem vittük át, mert elég hasfájós és nyűgös volt. Megmondtam, hogy nem mozdítjuk ki a gyereket még az elején (párszor megpróbáltuk és nagyon rosszul sült el), így ő jöjjön ha látni akarja.

Aztán estére sem visszük a gyereket sehova, mert nagyon nehéz az elaltatás és azért mindig betartjuk a menetrendet. Anyós persze pampogott, mert ő családi vacsorát akar szervezni és estére akarja rakni. Volt belőle családi vita, de mi nem engedtünk (végülis magunkkal szúrunk ki. Végül családi ebéd lett belőle.

Persze nem lett jó a kapcsolatunk, de igazából az én hozzáállásom változott. Már nem akarok jóban lenni vele. Ha találkozunk kedves vagyok, mi tartjuk magunkat az elveinkhez és ennyi. A gyereknevelési elveit pedig megfontolom, de csak azt fogadom meg amit mi is helyesnek tartunk.

Mondjuk a sírós jelenetnél kicsit kiakadtam. Velem egyszer volt egy hasonló. Bár nem sírt, csak látszott, hogy sírás lesz belőle. Láttam rajta, hogy hozzám akar jönni. Kértem, hogy adja ide, azt hiszem kétszer vagy háromszor mondtam. Nem adta, erre hát kicsit szégyenlem, de ráüvöltöttem, hogy “add ide a gyerekem”. Szó nélkül ideadta. Utána mondtam nyugodt hangon, hogy én tudom mi kell neki, ha elkényeztetem az is az én bajom lesz, a tanácsaiért hálás vagyok, de ne akarjon helyettem dönteni. Ő akkor elfogadta és nem sértődött meg, pedig azt hittem balhé lesz belőle. Egyébként én nem hagyom ott nála a babám (10 hónapos) és még egy jó darabig nem is fogom.

Nektek is csak azt tanácsolom, hogy határozottan állítsátok le. Beszélj vele Te, ha a férjednek nem sikerült. Nyugodtan lehetsz erélyes. Úgy látom, anyós túlságosan megszokta, hogy az ő szava dönt (azért az, hogy a férjedet még most is lepofozná, elég durva). Ha pedig veszekszik Veled, akkor felállsz, közlöd, hogy most látta utoljára az unokáját és elmész.

Sok sikert Nektek!

Hát ha úgy vesszük, én örülnék egy olyan anyósnak aki érdeklődik az unokája iránt. Az enyém nem ilyen. Más városban lakunk és eddig kb 5x látta a másfél éves unokáját. Persze ha találkoznak, akkor meg szó szerint könyörög a fiamnak hogy gyere már ide a mamához. Szerencsétlen gyereknek meg ugye tök idegen. Szó szerint nagy ívben kerüli az anyósomat. Megmondom őszintén, én ezen marhára tudok röhögni. Tegnap pont egy ilyen nagy családi összejövetel volt. A sógórnőmhöz oda ment, még a férjem húgára is mászott pedig kevesebbet látta mint a mamáját. Hát vicces na. Még a férjem is csodálkozik hogy valamiért nem szereti az anyját. Hátcén megtudom érteni a fiamat.. :D Nála nem az van hogy érdeklődik a gyerek után.. kőkeményen beszólogat. Tegnap is kijelentette a semmiből hogy ő most ad egy banánt a gyereknek mert 3 órája nem evett főt kaját?! Mindezt úgy, hogy elmondtuk neki hogy otthon evett 1 órával ezelőtt.

A kedvencem a fiam első szülinapja volt. Nyár. 40 fok meleg. Nekik autó, nekünk tömegközlekedés. Az oda út 2 óra 4 átszállással. Óriási balhét vert ki hogy mi nem tiszteljük meg a drága anyukát azzal hogy nem visszük ki a fiunkat hozzá hogy felköszöntse a szülinapján. Csúnyán összeveszett vele a férjem akkor. Nekünk kellett volna kicipelni a gyereket hogy felköszöntse a mama. Itt volt a pont hogy azt hittem elküldöm a fenébe. Felajánlottuk a benzin pénzt is, az sem volt jó. Végül a férjem mondta neki hogy akkor buszozzon ő 4 órát ha akar mert mi nem fogunk.

Szóval nem vagy egyedül... idegölőek tudnak lenni.