Szeparációs szorongás vagy berögzült "rossz" szokás?

Kisfiam 16 hónapos, nagyon anyás, mindig is az volt. Még az apjával is nehezen van el, ill. csak akkor ha már "belenyugodott", hogy én nem vagyok otthon és csak apa van.

Mostanában zűrösek az éjszakáink, nagyon régóta csak úgy alszik el, hogy fogom a kezét. Ezzel nem is lenne gond, csak ha mondjuk 1 órán keresztül kell altatnom...Sőt még ez sem érdekelne, de mostanában éjjel felébred és fognom kell a kezét. Az lenne a célja, hogy mellettünk alhasson, de ezt nem szeretnénk, egyrészt mert útban van a testvére, másrészt a férjem sem szeretné, mert a kisfiam akkor sem alszik nyugodtan, folyamatosan a kezem után matat. Így éjjel ha felébred "elvárná", hogy üljek az ágya mellett és fogjam a kezét. Van ötletetek, hogy mit tehetnék?