Titeket is kicsit megőrjít ez az átmeneti időszak?

Evészet: az én gyerekem is csak úgy evett, ha lekötöttem közben. Ment a játék, éneklés... Többen mondták, hha éhes lesz, akkor eszik.

Másik probléma: most ne haragudj, de melyikőtök a felnőtt?

Nem lehet h most jön egy rágófoga szegénynek? Az enyém sem egy nagyevő, de amikor rágófog jött, akkor mindig sztrájkolt, és persze nyugtalanabbul is aludt.

Ami a változásokat illeti, nyugodtan szokj hozzá:), ez most már állandó lesz.:) De persze pozitív irányban is!

Megértem a problémádat, mi is mostanában esünk át ezen é én is terhes vagyok :) De azt meg kell értenie egy szülőnek, hogy ő a felnőtt, neki kell a határokat megszabni és a kicsit irányítani.

Az evés nálunk is így alakult, ugyan a kisfiam nem dobálós fajta, hanem kiüti a kezemből az ételt. Erre az volt az egyik megoldás, hogy 16-17 hós kora óta hagyom érvényesülni és egyedül eszik. Sokkal jobb az étvágya, és már alig maszatol, 19 hósan a levet is egész ügyesen kanalazta már. A ledobálással próbálkozott, de mindig rászóltam, hogy a hangsúlyból érezze, hogy rosszul csinál valamit. Kétszeri ledobálás után pedig eltettem az ételt.

A védőnőt is kérdeztem erről, azt mondta, ebben a korban csökken az étvágyuk, van, hogy pár falat elég ebédre még most is. Nem csinálunk belőle nagy ügyet, akkor annyit evett és kész, megyünk aludni. Van, hogy ő is nagyon mérgesen ébred, mert szépen kiürül a pocija, de legalább ügyesen és minden zokszó nélkül uzsonnázik majd vagy vacsorázik. Nálunk mindig van tízórai, ami mindig gyümölcs, azt vettem észre, hogy inkább étvágyat csinál, mint elvenni az étvágyát az ebédtől. Van olyan, hogy csak 2-3 falat banán, ami a védőnő szerint teljesen normális ebben a korban. Ja, és nincs játék evés közben!!!! A legnagyobb baj, ha unatkoznak és azért nem esznek :) Na erre a tökéletes megoldás, ha hagyod egyedül enni, korban már ott van, hogy nyugodtan megteheti.

A sétálás nálunk se alakul valami jól... A babakocsi nyilván unalmas neki, kézenfogva nem szeret sétálni, mert akkor nem mehet a saját feje után. 2 hónapja gyakoroljuk intenzíven, de még mindig nem megy zökkenőmentesen. Sokszor van belőle hiszti, próbálja kihúzni a kezét. Próbálok vele beszélgetni közben, minden érdekes dolgot megnézünk - ez sokszor segít. De van, hogy szirénázva érünk haza, mert nem engedem el a kezét :( Viszont sokkal-sokkal ügyesebb, mint 2 hónapja volt! Így azt gondolom, ha következetesen gyakoroljuk, akkor rájön, hogy milyen jó dolog sétálni, mennyi mindent meg tudunk közben nézni...

Kitartás!