8 hetes terhes vagyok 2. gyermekemmel. Mindenhol azt olvasom, hogy nem szabad emelni, főleg az első trimeszterben. Más, hogy oldotta meg ahol volt már egy aktív nagytesó /23 hós/?

Én az első gyerkőcnél raktárban dolgoztam. Igaz, irodai munkát csináltam végig, de gyakran mentem ki asrácok közé kétkezi munkát végezni, ha sok áru jött be.

Az első 9 hétben nem tűnt fel, hogy terhes vagyok ugyanis azt mondták a dokik hosszú éveken át, hogy nem lehet gyerekem. Így beletörődtünk a férjemmel, hogy nekünk ez "jutott" és szabad a pálya védekezés nélkül.

Aztán csak nem akart megjönni, már nagyon "csúszott" és végül barátnőm unszolására csináltam egy tesztet, ami pozitív lett. Nem hittünk a szemünknek, az orvos meg majdnem ledőlt a székéről, amikor hallotta a szívdobogást az uh-n.

Én akkor is emelgettem a 12-20 kilós dobozokat és semmi bajom nem volt. Amint kiderült a terhesség, visszafogtam magam, de dolgoztam ugyan úgy.

Éreztem, hogy mikor kell leállnom és fékeznem magam.

Most született meg a második gyerkőcünk 2 hónapja. A nagyobbik már 2,5 éves, de őt sokat emelgettem végig a terhesség alatt, mert a buszra fel kellett szállnunk, hiába nem használtuk már a b.kocsit 1 éves kora óta.

Ott is arra figyeltem, hogy a testem mikor "mondja azt", hogy "megállj! nincs tovább".

Mind a két gyerekem makk egészségesen született és sosem volt egyik terhességem alatt se problémám. Pedig éjjel-nappal megfigyeltek és rengeteg vizsgálatra jártunk.

Nekem 12 kilós a lányom, másfél éves, mikor megfogant a tesó, akkor 11 kiló volt és egy éves. Őt abszolút muszáj volt emelgetnem, még most is, hisz ő még egy baba, akinek érzelmileg is szüksége van az ölemre, és amúgy is öltöztetni, pelenkázni, játszótereztetni kell.

Soha nem volt semmi probléma, illetve olyan van, hogy estére érzem, hogy most le kell ezzel állnom, mert húzódik, feszül, vagy kemény a hasam. Ekkor viszont riasztom apát, aki ezeken az estéken mindent eldob, és "kiveszi a kezemből a kiscsajt", ilyenkor abszolút betartjuk, hogy én teljes kímélő üzemmódon vagyok reggelig. Még nem volt olyan, hogy reggelre ne múlt volna el a hasamból ez az érzés.

Amúgy én azt hallottam, hogy egy első terhességnél nem ajánlják, hogy csak úgy a semmiből megemeljen 12-15 vagy több kilót a kismama, aki ehhez nincs napi szinten hozzászokva, de egy többediknél már amúgy is teljesen hozzá van ehhez szokva, és a nagyobb gyerek súlygyarapodása, és a megterhelés ugye fokozatos, ezért ekkor ez már nem okoz gondot.

Meggynyugtatásul még annyit, hogy bár kérdezd meg erről a kezelőorvsodat, de nekem az a véleményem, hogy ha gond lenne, van, úgyis érzeni fogod már előtte, hogy ne tovább.

A kisfiam 16 hónapos, a kisöccse pedig 25 hetes a pocakomban. Mivel én vagyok itthon, mindent ugyanúgy csinálok, mint a terhesség előtt. Apa a fürdetésnél segít, mert az már kényelmetlen a hasam miatt. Az elsővel az első trimesztert kórházban töltöttem, előtte volt 2 vetélésem (6 és 12 hetesen). Most szerencsére semmi probléma, bár egyre gyorsabban fáradok.

Az emelés nem új tevékenység a testednek, ezért így nem ártalmas. Ha előtte nem emelted volna a nagyot, az más lenne...