Anyukák, nektek a párotok mennyit segít a gyereknevelésben? Pl. Mikor kicsi volt, pár hónapos elvolt a babával? Volt hozzá türelme?

Nálunk a férjem az elején kicsit nehézkesen találta meg az ő szerepét. Mivel a babánknak leginkább csak rám volt szüksége, a napok csak szoptatásból-pelenkázásból-altatásból álltak, ezért ő kirekesztve érezte magát. És bizony sokszor túl fáradt volt, túl kimerült, túl sok gondja volt a munkában, szóval minden ami " túl" ahhoz, hogy a babával foglalkozzon. Segített, de csak akkor, ha kifejezetten megkértem, és sokszor vissza is utasított a "túl" indokokra hivatkozva. Az nem számított, hogy mondjuk 2 órát aludtam az éjjel vagy már egy hete nem tudtam hajat mosni... Volt olyan, hogy a hasfájós babám egész nap a kezemben volt, a férjem hazajött 7-re, én alig vártam, hogy kicsit átvegye és ehessek vagy elmehessek WCre, de amikor hazaért, közölte ő most nagyon fáradt és elment aludni...szóval sokszor hagyott ott, mikor én csak 10 percnyi "babamentességet" kértem, hogy kicsit rendbetegyem magam.

Aztán a nagy változást az hozta meg, mikor a baba 4 hónapos korában párszor neki kellett rá vigyáznia fél napokat vagy még többet. Az elején még azt mondta, hogy milyen fantasztikus és nem érti miért "rinyáltam" annyit. A második nap már elismerte, hogy nehéz tud lenni. A harmadik nap már úgy várt az ajtóban, hogy "csak vedd már át". Azóta sokkal többet segít és nem panaszkodik annyit, hogy mennyire elfáradt a munkájában. Sokszor vigyáz a babára és én is bátrabban hagyom rá, mert egyrészt én is pihenhetek kicsit, ő is kiélheti apaságát, másrészt meg tényleg látja a másik oldalt is.

Most már 11 hónapos a babánk és remekül működiknek a mindennapok.

A nagyobbikat o bufiztette amikor itthon volt, illetve a furdetest is egyutt csinaltuk. Volt, hogy az o mellkasan aludt, amikor hasfajos volt, de o bevallottan nem tudott vele mit kezdeni, nagyon varta, hogy megnojon. 15 honapos volt, amikor egy tovabbkepzesre mentem havi 1-2 szombat. Total panikban volt az elso alkalommal, percre pontosan megtervezte a napjukat es mar egy hete elotte nem aludt, hogy megis mit fog kezdeni vele :) Aztan ugy belejott, hogy azota szinte osszenottek, vege az egy eves kepzesnek, de abszolut apa a minden nalunk azota :) ha hazajon a munkabol szo szerint lefekvesig (o is fekteti) minden mp-t vele tolti, vasarolni stb is viszi allandoan (ami egy hisztis 2 evessel azert eleg embert probalo tud lenni). Kozben megszuletett a kisteso, o 2 honapos, eddig egyszer cserelt pelenkat neki, kb ez volt a az eddigi merleg. Koszon neki, mosolyog kettot es ennyi, megy a nagyhoz. De en ezen nem aggodom mar, mert tudom o ilyen, ha nagyobb lesz a picur nem ketlem, hogy ugyanugy szerelmbe esik vele is :)

Nem mondom, hogy konnyu, mert a picurka rettenetes hasfajos-siros, egesz nap olben hurcolaszom, uszik minden, de o is egyre okosabb ugyesebb minden nap, szoval tul leszunk ezen is.

Ja, amiota 2 gyrek van, a ferjem a munkaba jar pihenni :) Azt mondta eleteben nem gondolta volna, hogy eljon az a pillanat, amikor alig varja, hogy dolgozni mehessen. :D na igen, kisse faraszto az elet egy hisztis 2 evessel es egy ordibalo csecsemovel :D

Nálunk is a páromnak van nagyon sok türelme. Eleinte még nagyon hasfájós volt a kis manó, ilyenkor szinte mindig a párom mellkasán, vagy az alkarján tudott megnyugodni. Ő is dolgozik, elfárad rendesen, de amikor délután megjön azért játszik vele, hogy én is tudjak haladni a ház körüli teendőkkel. Esténként mindig ő fürdeti. :) Szerencsém van vele nagyon, mert tényleg már az első perctől fogva ráhangolódott, nem ijedt meg a kis picurtól. :)

Ettől eltekintve amúgy gyakori, hogy az apukák eleinte nem tudnak nagyon mit segíteni, nem találják a helyüket, de amikor picit már nagyobb lesz a gyerkőc, akkor már helyt tudnak állni apaként. Szóval szerintem próbáld megérteni az ő szemszögét is egy picit, és légy türelemmel (már ha nálatok probléma van abból, hogy a párod nem segít be eleget.)