Szerintetek túlzás vagy normális anyai aggodalom?

Szerintem ez depresszió. A férjed sincs veled, te otthon vagy egy éve egyedül, gondolj bele, ez milyen szinten készít ki téged.

A gyerekért azért aggódsz ennyire betegesen (mert ez az), mert - és ez most csúnyán hangzik majd - de nem tudod mással lekötni magad. Nem vagy semmi másra alkalmazott most, mint a gyereknevelésre, és úgy érzed, ebben kudarcot vallasz, ha tőled elkapja a gyerek a náthát.

És ha kórházba kerül, akkor majd mész vele, semmi baj nem lesz egyébként, de nem fog belehalni. :)

Az egyéves gyerekednek (aki nem baba!) nem lehet, hogy szüksége lenne egy anyukára, aki néha lóg a barátnőivel, apunak pedig a gyermekére, akire vigyázhat és építheti vele a kapcsolatát? Gondolkodj kicsit ezen.

Nem mondom, hogy menj vissza dolgozni, mert ezt senkinek sem szabhatom meg, de szerintem mozduljatok ki. A gyerekkel is lehet kiállításokra menni pl. (nyílt egy tök érdekes plakátkiállítás az Iparművészetiben).

Hú, bizony erősen túlzás amit csinálsz.

A párkapcsolatodban minden rendben van, hogy ennyire ki vagy készülve idegileg?

Csatlakozom azelozoekhez: kifejezett tulzas az aggodasod. Gondolom az orvos es meg jo nehanyan megnyugtattak, igy nekem/nekunk felesleges.

Egy picit kukkants magadba, valoszinu ott felfedezel vmit, amitol nyugtalan vagy.

A kicsidnek pedig semmi baja nem lesz. Szepen meggyogyul! Es keszulj, sajnos meg lesz ilyesmi es azt is atveszeli majd :))