Ha újra kezdhetnéd, mit csinálnál másként a terhességed alatt, a babád megszülétését követően?

Még csak egy hónapos, de egyelőre semmit.

Mondjuk önfejű voltam mindig is, ha több vélemény volt valamiről, akkor mindig csak az általam szakértőnek tartott emberre hallgattam, a többieket figyelmen kívül hagytam.

Pl. a védőnőhöz a terhesség alatt nem igazán jártam, mert nem láttam értelmét. Mérlegem, vérnyomásmérőm van nekem is.

Az egészségi állapotomat pedig felügyelte az orvos, szonográfus, stb.

Mióta megszületett, jön, bár nagyon hasznos tanácsot azóta se kaptam. De úgyis itthon vagyok, nem oszt, nem szoroz, hogy jön-e.

A terhesség alatt viszont a munkaidőmet barmolta szét, ezért se nagyon jártam hozzá.

Tutira jobban odafigyelnék a hízásra, nem híznék 16 kilót :(

Ill. nem csak a terhességre és a szülésre készülnék, hanem elolvasnék mindent a csecsemőgondozásról/ápolásról. Eszembe se jutott, hogy a szülés utánra gondoljak, csak azon pörögtem, aztán amikor itt volt a baba, azt se tudtam mit csináljak vele :S Pedig csomó könyvem van a babákról, és a net is tele infóval, de valahogy nem volt annyi eszem, hogy rájuk nézzzek.

Terhesség alatt semmin nem változtatnék,tökéletes terhességem volt.

Születése után jobban erőltetném a szoptatást és elejétől kezdve hasra tenném,nem csak 3 hetesen,mikor már végig ordította a nap 24 órájából 12 órát és mindössze 2 óránként aludt 20percet,mert minden rángásra felkelt háton és oldalt fekve.

Elejétől sokat babakocsiznék és mennék másokhoz ,hogy másnál is aludjon ne csak sötétebb helyen vagy saját ágyba.

A terhességem rendben volt.

Szülés után szerintem depressziós lettem, ezt változtatnám meg valahogy. nem tudtam annyira örülni a babának, mindenben csak a kötelező feladatot láttam, utáltam szoptatni, büfiztetni. Hasfájós volt nagyon, állandóan sírt és semmi nem segített. Védőnőre hallgattam sajnos és 2 hetes korától tápszeres pótlást kapott, aminek a vége az lett, hogy 3 hónapos korára teljesen elutasította a cicit. Akkor befejeztem, nem kínoztam magunkat és maradt csak a tápszer. Na ezt így megváltoztatnám.

Viszont onnantól kezdve nem fájt a hasa és már tudtunk kommunikálni is, nem csak a feladatot láttam benne, hanem a boldogságot és csodát! :) Most 5 éves a nagy kisfiam. :)