Unom a "játékot", fog ez még változni? Ti változtatok?

Hát, mennyi idős? Mert nem mindegy, hogy ezt egy tíz hónapos csinálja, vagy egy három éves.

Egyébként próbálj meg gyerekmentes programot csinálni magadnak, azért még lehet önálló életed is, mert gyereked van.

Igen, fog ez még változni!

Szerintem 1 éves kor az a határ, amikor elkezdik felfedezni a világot. Nemcsak az lesz a játék számukra, hogy csörögsz a csörgővel, hanem megmutatod neki reggel a harmatcseppet, elmagyarázod hogy milyen bogarat találtok, rácsodálkozik a kukásautóra, és te csak mondod neki a történteket. Nekik ez is egyfajta játék.

Nekünk van egy nagyon jó könyvünk: Anya taníts engem. Ebben a könyvben játék tippek vannak, hónapról-hónapra. Az ilyen korú babáknál a konkrét együtt játszást, napi fél órában határozza meg, de akkor "feladatokat" ad. Én nagyon szerettem/szeretem a könyvet, mert amikor már azt hittem kifogytam minden játékötletből, akkor mindig találok benne olyan érdekes dolgot, ami a gyerekeimet is leköti. Hasznos, fejlesztő, kreatív ötleteket kaptam.

7 hónaposan pl. ilyet ajánl: Adj neki egymás után savanyú, majd édes ételt, utánozzon nyelvkidugást, tanítsd meg különböző tárgyak összeütésére, hívja fel a figyelmét, hogy más-más hangot ad, építs neki várat, engedd, hogy összedöntse fürdőjében mutasd neki a hideg és meleg közti különgséget kérdéssel tanítsa igen - nem és fejmozgással mutassa.

A fiaim 4 és 2 évesekk nem mondom, hogy minden nap leültem velük és a könyvből tanítottam őket, de a havi ajánlást mindig elolvastam, és amikor az időm engedte alkalmaztam őket.

Én lazán elvoltam itthon bármivel amikor ennyi idős volt a kicsi.Ha unatkozott magába,akkor nyávogott.Ha el volt,nem piszkáltam.Most 21hós,elég önálló,de jelzi ha velem akar valamit csinálni.De simán tudok mellette főzni,takarítani,mosni,teregetni,pakolni,mert segit nekem ezekben.Igaz,lassabban haladok,de legalább jól érzi magát és én is mindig megtudom dícsérni ilyenkor.

De hidd el én még ezt is unom,hogy 0-24 vele vagyok.Néha jó lenne csendbe lenni egy napot :D

Nekem is nagyon unalmas, mikor már vagy harmincadszor kell eljátszanom, hogy nem látom azt a plüssmacit, amit a lányom úgy "rejtett" el a háta mögé, hogy persze a fele kilóg :)

Vagy mikor negyvenszer kell elgurítanom a labdát, ötmilliószor elmondanom, hogy nem nyúlhat a szemetesbe, nem csavargathatja a gáz gombjait stb.

Nincs is felnőtt társaságom szinte soha, nagyon unalmas állandóan egy másfél éves szintjén lennem éjjel-nappal.

Ezt nem róhatja fel neked se senki. Ha neked van férjed, akkor hagyd rá a gyereket és kapcsolódj ki egyedül, felnőttekkel, azt szerintem sokat segíthetne.