A babánk meghalt, úgy érzem az én hibám?

Szerencsére nálunk ilyen nem volt, de ismerek ilyet, akiknél koraszülöttként meghalt a kórházban. Pár hónapra rá ismét terhes lett. Biztos soha nem felejtik el, sőt nem is kell elfelejteni!!! Együtt élnek vele, gondolom és boldogok az egészséges babájukkal.

Nálatok is biztos ilyesmi lesz, a feleséged valahogy megtanul együtt élni ezzel a történéssel, biztos nagyon nehéz lesz és sok idő. Talán egy másik baba aki nem fogja pótolni, de újra értelmet az az életnek.

Szeritnem ne próbáld direkt felvidítani, jópofizni. Nem baj az sem ha látja rajtad, hogy neked is fáj. Ezek ilyen napok, hetek lesznek. Idővel biztos megtanultok együtt élni ezzel és egy másik baba jöhet a képbe. Reméljük ott minden rendben lesz!

Szia!

Először is fogadd őszinte részvétem, nagyon sajnálom.

Nekünk is meghalt a kisbabánk, ő is koraszülött volt, pár napot élt csak.

Ez egy iszonyat.

Beszélgess vele sokat, sírjatok együtt. Nekem pl. sokat segített hogy sorstársakra találtam, és ha 100.-szorra is sírtam-üvöltöttem nekik el a fájdalmam akkor sem néztek "hülyének" és nem mondogatták azt amit a közvetlen környezetemben (=majd elmúlik, majd lesz másik, felejtsd már el stb. ezektől mindig kiakadtam még jobban) Nekik köszönhetem hogy talpra álltam.

Az első időkben még az utcára se tettem ki a lábam, gyűlöltem mindent és mindenkit, utáltam hogy süt a nap, utáltam hogy csicseregnek a madarak, utáltam az embereket.

Sokszor éjszaka is csak bolyongtam a lakásban és csak sírtam és azt ismételgettem hogy vissza akarom kapni.

1-másfél év kellett mire talpra álltam lelkileg.

sok erőt kívánok nektek!

Privátban is nyugodtan megkereshetsz.