Két vagy több gyerekes anyukák! SOS! Hogy éltétek meg a tesó születését? Magam alatt vagyok

Egész jól. Konkrétan mi a kérdésed?

Kedden lesz 2 hete, hogy megszületett a második lányom. Én is magam alatt voltam. Mi a kérdésed?

Szülés utáni depresszió. Élettani jelenség a hirtelen hormonváltozás miatt. Majd elmúlik. Ahogy az első gyereknél megjöttek az anyai érzések, úgy a másodiknál is meg fognak. A ti életetekben is egy óriási változás ez, egy új családszerkezet, stressz. Kell neki egy kis idő.

Csak az ido fogja megoldani. Nalunk is ugyanez volt. Most egy eves a masodik lanyom. Neha meg a mai napig lelkiismeret furdalasom van az miatt hogy a kicsivel tobbet kell foglalkoznom. Kesobb beerik majd a kemeny munka, ha pl nagyobbak lesznek es eljatszanak egymassal is

Hát én is attól voltam ki nagyon, hogy nem tudok annyi időt tölteni a nagyobbal, mint előtte, és hogy a kicsivel se fogok tudni annyit, mint a naggyal. A picim most 1 éves, ezt még mindig érzem így néha, de már nem kiborulva, és tudom, hogy az, hogy tesójuk van, mindkettőjüknek csak jó. És őszintén szólva azt is, hogy a nagyobbikra meg ráfért, hogy ne csak róla szóljon minden, mert valószínűleg nagyon elkényeztettem, és lestem minden kívánságát, ami hosszú távon se neki, se nekem/nekünk nem jó. Meg fogod tanulni, hogy hogy tudod egyszerre nevelgetni őket, és hamar ugyanaz fogja érdekelni a 2 gyerkőcöt (nekem a picim nagyon korán már autókat tologatott, a nagyobbik meg nyomkodja újra a picivel a zenélős vackokat, köztük 15 hónap van). A kötődés is teljesen természetes, hát a nagyobbikkal már 1,5 éve minden nap, minden éber percben együtt vagy, melletted kezdett játszani,menni, beszélni, stb. A picivel is ki fog alakulni. Szerintem próbáld meg elfogadni, hogy senki, akinek több gyereke van, nem tud annyit foglalkozni többet egyikükkel se, de ez így van rendjén. A picivel meg egyelőre szeretet van, és a kötődés, az összeszokás jön mellé. Nem tudom neked megmondani, mikor pontosan, de azért egyre jobb lesz.

Nagyobbik lányom 2 éves volt, amikor a húga született. Őt nagyon megviselte a kistestvér születése, nagyon haragudott is rám az első időben. Igyekeztem minél jobban úgy csinálni mindent, mint előtte, pl. naponta jártunk továbbra is a játszótérre. Az első időben rendszeresen előfordult, hogy mikor hazaértünk, egyszerre sírt vigasztalhatatlanul a két gyerek, azt nagyon nehéz volt megtanulni kezelni, hogy igenis ilyenkor az egyik gyereket hagyni kell sírni, és közben nem kiborulni, hogy legalább a másik gyereket meg tudjam vigasztalni, el tudjam látni. Most már hárman vannak, és még mindig néha kicsit sajnálom a legnagyobb gyermekemet, hogy már kétszer is át kellett élnie, hogy a szülők figyelme és ideje több felé kell osztódjon, de közben meg olyan édesen el tudnak már egymással játszani, olyan jóízűen tudnak nevetni, mikor közösen rosszalkodnak, hogy tudom, sokkal többet adtam neki a testvérekkel, mint amennyit esetleg elvettem tőle.