Milyen volt egykeként felnőnöd? Te hány gyermeket szeretnél?

Nekem is ez a dilemmám, egyke vagyok :)

Én szerettem, mert nem volt otthon civakodás, jól elvoltam egyedül, nyugalmas gyerekkorom volt, talán ez a legjobb szó rá. De így utólag biztos jó lett volna egy tesó. Inkább az élethez, mert szeritnem teljesen más aki gyerekként civakodott mint aki nem. Szerintem talpraesettebb, vagy inkább életrevalóbb akinek van tesója és lehet később jó támaszai lesznek egymásnak.

De sajnos sok ellenpéldát is tudok, hogy felnőttként nem érdeklik egymást..... szóval én is dilemmázom, hogy kell-e a tesó.

Nekem meg is ez a dilemmám, hogy legyen-e tesó, mert nem tudom elképzelni milyen egy testvér, mert nekem nem volt. nem tudom lehet-e egyformán szeretni őket, egy gyereknél egyértelmű, hogy az a gyerek a minden. De ez nem feltétlenül jó, mert a gyerek is érzi a túlzott aggódást, több gyereknél állítólag megoszlik a figyelem és az aggódás is, hát nem tudom :)

utáltam.

kettőt.

Szerintem hiába kérdezed milyen egykének lenni, azért nemcsak erről szól. Mert gyerekként, mint írtam jó nagyon, nincs civakodás, a szülők maximálisan elvannak az egy gyerekkel, oda tudnak figyelni, meg tudnak mindent adni. De később azért mikor felnő kijöhetnek ezek a dolgok, mármint esetleg nem tudja annyira a veszekedéseket, vitatkozásokat kezelni, mert neki ez kimaradt. Persze nyilván barátokkal néha van, de az nem olyan mint mikor ott van valaki és máris civakodnak. A szülők nagyon aggódnak azért az egy gyerekért, csak rá összpontosítanak, ez mikor már nagyobb az ember rossz. Ha két gyerek van akkor ezek az aggodalmak nem egy gyerekre zúdulnak. Nehéz elmondani hogy is értem ezeket a dolgokat.

De én is dilemmázom, legyen-e második, mert nem szeretném ha sokat civakodnának :) nyugalmat szeretnék :) de a testvérnek is van nevelő ereje ám. Persze ezeket nem tudom mert egyke vagyok :)

Szóval nem ártasz vele ha egyedül marad, nagyon jó gyerek kora lesz, mindent megkap, tudtok vele foglalkozni stb, de felnőttként azért rájön majd hogy az élet ennél civakodósabb nem ennyire nyugis és kérdés mennyire kezeli majd jól, mennyire tud megbírkózni ezekkel a dolgokkal. Szerintem sokkal érzékenyebb egy egyke, én nagyon hamar a szívemre veszek bármi igazságtalanságot és sokáig azon kattog az agyam, nagyon hamar elbőgöm magam. Én ezt a testvértelenségnek tudom be, mert nem edződtem meg akkoriban.