Ti vállalnátok havi nettó 300-as közös jövedelemre babát, ha ebből szinte semmi nem marad fizetgetések után?

150-150.000-et keresünk. Az albink 75.000+rezsi (szóval kb. 110.000), ide jöhetne baba, mert 2,5 szobás, és a tulaj egy cég, minden rendben van a lakással.

A munkánk miatt muszáj sokat utaznunk, amit a munkahely csak részben áll (pl. egy kanadai konferencia repjegyéből 50-et, előre egy évvel meg nem tudom beszereztetni a céggel kedvezményesen, stb.), nincs cafetéria semmilyen mértékben, a bérletet nem fizetik (10.000/fő/hónap).

- munkahelyet nem válthatunk karrier szempontból, szóval a fizetésünk most beállt státuszilag egy ideig ebbe az összegbe (mondjuk 10 évre)

- a férjem kis lakását kiadtuk, 40-et kapunk érte havonta, de adózunk belőle természetesen, így kevés marad (ott élni nem lehet majd gyerekkel, mert pici és rossz elrendezésű).

Én még csak 27 vagyok, de ő már 36, nem szeretnénk már évekig húzni, viszont a pénz nagy visszatartó erő. Tudom, hogy sokan szülnek a semmire, aztán majd lesz valahogy, meg a szeretet ereje...de azért a 450.000-es egyetemi félévek elég riasztók gyerekvállalás szempontból.

Nagyon félek, hogy meg tudjuk-e adni neki mindazt ennyi pénzből, amit a szüleink tudtak nekünk, amikor még 2 diplomát csinálhattál "ingyen" meg ilyenek.

Még annyi, hogy szülés után is tudnám az eddigi munkámat csinálni, itthonról, szóval nem kellene GYED-re mennem. A szüleinknek van pénze, de nem akarok úgy élni, mint a nővéremék, hogy őket a szüleim tartják el a két gyerekkel...