A gyerekeken már kicsi korban lehet látni, hogy buták (lesznek)?

Huh ezen én is gondolkodtam már.Egy ismerős gyermeke másfél éves és olyan butának tűnik.Nem lehet ezt leírni,lányom többet tudott,de így ettől függetlenül is valahogy nem csillog az értelem annak a kicsinek a szemében.Még persze nem lehet tudni amúgy milyen lesz.Szülei nem buták egyébként,jó persze nem sok diplomások,de több szakmájuk is van.

Van ismerősöm ahol a szülők kifejezetten buták szerintem,nagyon jólelküek stb,de szerintem mivel nem túl okosak,így a kicsibe sem tudnak alapvető józan paraszti eszet nevelni.

Hivatalos álláspont szerint a környezet/nevelés a veleszületett IQ-t 15 ponttal tudja fölfelé vagy lefelé módosítani (statisztikai átlag).

Persze emellett az EQ is van ennyire fontos, csak azt még nem sikerült objektívan mérni.

Nagyon korán a finommotoros mozgás fejlettsége jelzi valamennyire előre az értelmi szintet. Illetve a kíváncsiság, mert az belső motivációt ad a világ megismerésére - a hiánya pedig pont ezt a motivációt nem teremti meg.

És ha egy kisgyerek kiváncsi,sokat beszél,de mégsem szaladgál el vagy ha egy kisgyerek kiváncsi,nem beszél,elszaladgál ?! Vagy nem érdeklik az emberek,sőt senki? Csak simán a mozgásfejlődése volt gyors? Az akkor neveletlen meg még buta is? :D

Egyébként sokat számít hogy mire tanítják a szülők,de ha a szülő nem tud alapvető dolgokat,akkor a gyerek kitől tanulná meg?

A ti szüleitek diplomások, és sokat foglalkoztak veletek?

Én nőttem mint a gomba, a legjobb amit tehettek értem,hogy hagytak, nem érdekelte őket mennyit és mit tanulok, vagy olvasok, viszont szerettek, nem gondolták,hogy különösebben okos vagyok,ezért nem fordítottak különösebb figyelmet a taníttatásomra vagy, hogy van-e tehetségem valamiben. Persze az ő sorsuk gyerekként nálam és a testvéreimnél sokkal rosszabb volt.

A családunkból nekem lett egyedül diplomám, de felnőtt fejjel szerezte meg, azóta is tanulok, mindig képzem magam,érzem, hogy nagyon lentről jövök és van mit tanulnom.

A gyerekeim kitűnő tanulók a legjobb iskolákba járnak.(persze a párom is diplomás, sőt ő szerintem tényleg nagyon okos)

Babakoruktól kezdve fejlesztettem őket, vagy is amit a koruk megengedett arra nagyon oda figyeltem. A családom persze kinevetett miatta(most persze, hogy már gimnazisták a gyerekek és még mindig szín 5-ösök....)

Én úgy láttam, hogy mindig nagyon értelmes volt a tekintetük, de úgy érzem elsősorban a velük való foglalkozás, nevelés határozza meg milyenek lesznek. Persze az is számít, hogy mennyire jól vannak bebútorozva agyban.

Szia! Én gyógypedadgógus vagyok, és ez a kérdés elég összetett. Alapvetően meghatározott genetikával, személyi adottságokkal születünk, ezen alakít az adott környezet.

Meghatározó, hogy milyen adottságokkal születik a gyermek, de mindenki képezhető, fejleszthető. Ha egy csecsemő egészségesen születik a világra, nincs fejlődési rendellenessége, nincs kromoszóma-rendellenessége, nem került oxigénhiányos állapotba a szülés során, akkor nem lesz "buta", nem néz ki "butának" sem.

Persze ha egy ingerszegény környezetbe születik, akkor elbutulhat a fejlődése során, ez jellemző a hátrányos helyzetben élő romákra is, még ha ép értelműnek születik is, de mire iskolába kerül, fogyatékossá válik, úgy hívjuk, hogy mentálisan retardált lesz. Ezek az ál értemi sérültek. Tehát nagyon sokat számít a környezet.

Ez fordítva is igaz. Ha pl. egy értelmes családba fogyatékos gyermek születik, akivel pici korától foglalkoznak, fejlesztésekre hordják, mindent megtesznek érte, behozható a lemaradása, és értelmes felnőtté válhat. Pl. ismerek olyan értelmi sérült Down-szindrómást, aki felnőttként informatikusként dolgozik, sokat olvas, szereti az irodalmat, és zongorázni is tanult stb.

Születés után az idegrendszer rohamosan fejlődik, legintenzívebben 0-1 éves korig. Tudni kell, hogy születéskor az agy fejlődési nincs befejeződve, még nem alakultak ki az agysejtek közötti kapcsolatok, szinapszisok. Minél több inger éri az idegrendszert, annál több ilyen kapcsolat jön létre, magyarul annál okosabb lesz a gyerek. Ez a folyamat 1 éves korra lezárul, tehát ezzel nagyjából eldőlt milyen IQ-ja lesz a gyerkőcnek. Így aztán mi anyukák alapozzuk meg gyermekünk jövőjét azzal, ha az első életévében minél több megfelelő ingert biztosítunk a babák számára. A következő fejlődési szakasz 3 éves korig tart, ekkor kezdenek alkulni az alapkészségek, melyek továbbfejlődésével kell majd iskolaéretté válni a gyereknek 6-7 éves korra.

És mindez meghatározza, milyen tanuló lesz majd az iskolában, tehát a születési állapot, genetikai meghatározottság mellett sokkal fontosabb, milyen környezet veszi körül élete első éveiben.

Ha látsz egy butának tűnő kisgyereket, az lehet értelmi sérült, vagy épp nem túl megfelelően foglalkoznak vele pici korától, lehet ingerszegény a környezete stb. bármi lehet.

Szóval a genetikai meghatározottság nem minden. Nem biztos, hogy azok a felnőttek, akik felnőttkorban szerinted buták, gyermekkorukban látszott ez, én azt mondom a mai világban, ha egy gyerek feltűnően butának látszik mások szemében, annak már biztos komoly oka van (környezeti ok).

Sógornőm elég buta, 8 általánosa van. A férjének ennyi sincs. 9 éves, 6 éves, 2 éves gyerekeik vannak. Hát... a 9 éves 3szor bukott elsőben. Nem tudja pl, hogy a banánt nem héjastól esszük, hogy a pulcsi elején van a cipzár, ő igazán buta, de a másik 2 is. De őket nem nevelik.

Nekünk 4 gyerkőc van, én majd tanulok tovább, de egyenlőre érettségim van, apukának szakmája. Szóval nem eminensek vagyunk, mégis a nagylány sorra nyeri a tanulmányi versenyeket, ösztöndíja van. De én egész pici kora óta tanítgatom mindet.

Ezzel csak azt akarom írni, hogy persze számít a genetika, de a tanítás, foglalkozás ugyanolyan fontos.

Igen szerintem is nagyon számít az is, hogy milyen adottságokkal születik egy baba, és hogy mit kap még hozzá kisgyermekkorban.

Nekem a legnagyobb gyerekem most kezdte az első osztályt. Születésétől azt hallgatom, hogy milyen okos lesz, mert már mikor először kinyitotta a szemét egyszerűen ez a veleszületett bölcsesség sugárzott belőle. Oviba járt angolórára, az angoltanárnő is imádta, mindig modta, hogy nagyon okos, az oviban is, mindenhol ezt mondták rá. Engem már nyomaszt ez, mert ha nem lesz színötös tanuló, én akkor is imádni fogom, és nem akarom belepumpálni, hogy Neki mindig mindenhol teljesítenie kell. De az iskolakezdés egyébként nagyon jól sikerült- és eddig hozza azt a bizonyos szintet. :)

A másik két gyerekem még kicsi, próbálok sokat foglalkozni velük és fejleszteni őket a lehetőségeikhez képest.

Egyébként én az ovodakezdéskor láttam még annak idjeén, hogy tényleg vannak olyan gyerekek, akik egyszerűen- ahogy az első válaszoló is megfogalmazta, hogy nem látni az értelmet rajtuk. Látni, hogy olyan kis butuskák. Nem a neveletlenségről volt szó, mert volt több kisgyerek, akik nagyon aranyosak voltak, de egy feladatlapot nem tudtak értelmezni, amit az ovónéni eléjük rakott.

ISmerek két családot, ahol egy lány és egy fiu van és mindkét helyen enyhe értelmi fogyatékosságot állapítottak meg. A lány szülei csak úgy elvoltak a lánnyal, sehova nem hordták,felnőtt- úgy az asztal alatt.... :( Hát elvégezte a 8általánost és talán ha felveszik idén mehet fodrász iskolába, de nagyon rossz eredményei vannak, sokmindenből van felmentése. Tényleg nagyon buta, 17éves, nem ismeri az órát, nehezen fejezi ki magát, de egyébként meg nagyon aranyos és jószívű lány, vannak jó tulajdonságai. A kissráccal bébikorától sokat foglalkoznak, most középsős, de az oivjában is fejlesztik szülei heti 3x hordják különböző fejlesztésekre, angolórára stb. Bár nehezen mennek neki a dolgok- de ahhoz képest azért nagyon ügyes és okos lett, ahonnan indult. Én kettejükön látom azt, hogy mit ki lehetett volna hozni a lányból is, ha figyeltek volna rá jobban.

Nekem egyébként a családban van egy kisfiu- én is azt látom, hogy valahogy nem csillog a szemében az értelem. Foglalkozik vele az anyja, de őt is kellett volna fejleszteni, tornára hordani, mert nagyon későn csinált mindent. Pl 20hónaposan tudott csak járni. Már elmult két éves és egy szót sem mond még, egy-egy szótagot esetleg. Olyan aranyos kis fiucska ránézésre, de nagyon kiváncsi vagyok, hogy majd később mi lesz vele.