Tanított már valaki babát angolra úgy, hogy nem él külföldön?

Magyar anyanyelvű magyar állampolgár édesanya vagyok és itthon is élünk.

A kisfiam édesapja külföldi, így már születésétől hallotta az angol nyelvet (az apának sem anyanyelve, de közel anyanyelvi szintű és a kettőnk közötti kommunikáció nyelve is az angol volt).

Időközben elváltunk már lassan 2 éve, a gyermekem most 4 éves.

Én megtartottam a korábbi rendszert: angol nyelven nézi a meséit dvd-ről válogatva, angol nyelven olvasok az esetek 70-80%-ában meséket (persze van, amit csak magyarul lehet, pl. Pompom vagy Süsü, azt értelmeszerűen nem). Ha beszélgetünk és angolul mond akárcsak egy szót is, azonnal átváltok angolra, sőt néha spontán beszélek hozzá angolul.

Eredmény: tökéletesen ért mindent, a kiejtése jó (köszönhetően a korai hatásoknak, illetve a sok angol mondókának, gyermekdalnak, amiket rendszeresen hall eredetiben cd-ről, dvd-ről is), nagy a szókincse és amit akar, el tudja mondani angolul.

Igen, előfordul, hogy egy-egy szót nem ismer: ilyenkor vagy körülírni próbálja (pl. ha nem jutna eszébe a vonat ütközője, akkor azt mondja, hogy a vonat vége, amivel nekimegy a falnak- vagy pl. a rizsre azt mondaná, hogy kis fehér gyöngy, amit megeszünk :) és etekintetben nincs benne gátlás, nem öööö-zik, nem áll meg, nem adja fel.

Illetve ha nem jut eszébe a szó, akkor megkérdezi:

"Mummy, what does it mean- ÜTKÖZŐ? :)"

Szerintem ezzel semmi gond nincs.

Természetesen tudatában vagyok annak, hogy a magyar a domináns nyelv, az anyanyelv- de nagyon erős az angol hatás is- az édesapjával angolul beszélnek- illetve az apa angolul, ő magyarul válaszol és mindenki megérti a magáét, pedig havonta 1-szer találkoznak kb.

Úgy gondolom, hogy a sok foglalkozás, játék, mese kezdi most meghozni a gyümölcsét. Egyáltalán nem haszontalan dolog ezzel foglalkozni, hiszen máris kapott valamit: a szókincsen, élő, aktív nyelvtudáson túl azt a magabiztosságot is, amivel hozzááll a nyelvhez, hiszen számára teljesen normális és természetes az, hogy több nyelv is létezik és jó dolog megérteni.

(sőt: a magánóvodába, ahol jár, egy harmadik nyelv is valamennyire szerepet kap és nincs összezavarodva, mindig pontosan tudja, hogy milyen nyelvet hall, használ stb.)

Szerintem érdemes rá időt fordítani és ez - ellentétben néhány előttem válaszoló véleményével- nem az anyanyelv kárára megy.

Nem megy semminek sem a kárára, ha a mindennapi életben, a szokásos szituációkban találkozik a kicsi játékosan a nyelvvel, ha az egész nem "tanóra jellegű", hanem játékos, természetes. Nem ényszerítem, ha kérdezek valamit angolul és magyarul válaszol, akkor nem szúrom le, ám ha angolul, akkor megdícsérem. Ha angolul kérdez, akkor minden esetben angolul válaszolok.

A kezdetektől gondot fordítok az alábbiakra:

- angol nyelvű gyermekirodalom beszerzése (piciként textilkönyvek, később lapozók, képeskönyvek, kedvenc mesék eredeti angollal dvd-n, gyermekdalos, mondókás cd+könyv)

- a különböző zenélő-beszélő mondókázó (interaktív) játékokat angol nyelven vásároltam meg (pl. a Fisher Price tanuló kutya, babalaptop, formabedobó, ahol a színeket, formák nevét angolul mondja stb.- elégedett vagyok a Vtech és a Lepafrog termékekkel)

- minden nap legyen valamennyi angol: egyszer a kocsiban ülve beszélgetünk pl. a közlekedési lámpa színeiről, máskor főzés közben kérem, hogy hozza oda a paradicsomot, mossa meg a paprikát, kevergessük együtt a szószt stb.

- sokkal több angol társasjátékunk van, mint magyar (nagyon jók, 2-3 éves kortól már játszhatóak az Orchard Toys egyes termékei vagy akár a SmartGames család- számos kapható normál játékboltokban, neten rendelhető)- de még egy egyszerű kisvakondos ki nevet a végén jellegű dobálósat is lehet "angolosan" játszani

- természetesen nem hanyagolom el a magyar nyelvet sem: nemcsak a mindennapi választékos beszéddel igyekszem példát mutatni, de rendszeresen járunk gyermekelőadásokra, bábszínházba és olvasok is magyar nyelven is, mondókázunk, lát könyvet, újságot az én kezemben is, otthon is van kis könyvátrunk, neki is a szobájában saját gyűjteménye stb.

Általánosságban azt tapasztalom a környezetemben, hogy azok szólják le a legvehemensebben ezt a játékos második vagy többedik nyelv tanulását, akik maguk nem bírják olyan szinten az adott nyelvet, hogy azt át tudják adni a gyermeküknek. (nincs ezzel baj egyébként, csak a dühöt nem értem, kicsit "savanyú a szőlő" jellegű- az itt kommentelők bizonyára kivételek).

Tény, hogy sok időt, törődést igényel és én készséggel beismerem, hogy folyamatosan tanulok a gyermekem mellett magam is (pl. nem tartoztak a bonyolultabb vasúti szakszavak a normál szókincsembe angolul, de mióta Thomas mánia van...). Igenis utánanézek a dolgoknak, szavaknak, utána olvasok az angol népies, régies szófordulatoknak vagy egy-egy mondóka, régi gyermekdal történetének.

Én meg vagyok győződve arról, hogy hasznos és jó dolog a gyermekem életében ez a kis plusz, amit az angolból kap. Saját tapasztalatomból és a vosszajelzésekből is.

(természetesen a gyermekemet már látta többször az ovis vizsgálatok alkalmával logopédus, élő, normális kapcsolatunk van az óvónőkkel- így ha probléma lenne az anyanyelvi fejlődésével, akkor arról tudomást szereznék)

Mi voltunk egyébként anno a TV2 Babavilág kétnyelvűekkel foglalkozó műsorában is, keress vissza az archivumban, ha érdekel. Nyelvész professzor is megszólalt.

Nálunk a cél a két tanítási nyelvű általános iskola is, amire abszolút alkalmasnak érzem a gyermekemet nyelvi előkészítő év nélkül is.

Ha hiszel abban, hogy azáltal, amit tudsz (legyen az nyelv, szaktudás, zene vagy bármi) értékesebb ember vagy, akkor feltétlenül ajánlom azt, hogy szánd rá az időt egészen a születéstől.

Minden jót kívánok.