Kis korkülönbséggel 2 gyerek. Hogy bírtad?

Két év az nem is olyan kevés. nálunk 16 hónap van, semmi segítség nem volt, én férjem is sokat dolgozik. Remekül megoldottam mindent. szerintem a napirend kialakítása fontos, és akkor tudod h mikor mi jön. nálunk azóta a 3. is megérkezett a nagyok után 3 évvel :).

Úgy oldottam meg h pl este, mikor aludtak , akkor főztem másnapra. amikor szoptattam, akkor a szobába becsuktam velünk a nagyobbat is, oda volt készítve játék, amikkel csak akkor játszott. a kicsi délelőtti és késő délutáni alvásakor(ekkor kint aludt az udvaron) a naggyal is kint játszottunk. ebéd utáni alváskor mindkét gyerek aludt.

Azért vannak előttem olyan vicces képek, h a kicsit egyik kezembe szoptatom, a másik kezemmel meg kirakózok a naggyal vagy épp etetem a nagyot.

Kitartás!!! Nem lesz gond!!

3-as vagyok, az éjszakákat úgy oldottam meg, h mindenki aludjon, h a kicsi velem aludt.

Mindenben a kicsi igazodott hozzánk. lehet emiatt sem lett féltékenység. szóval amikor csak lehetett a kicsit leraktam, ahol épp szeretett és a naggyal játszottam. ami még jó lehet, h a kórházból a kicsi hozzon ajándékot a nagynak.

Egyébként engem is nagyon sokan ijesztgettek, h "jaj mi lesz veled " meg "egyik kint sír, másik bent sír..." hát én egyáltalán nem emlékszem ilyenekre. nekem volt testvérkocsim, azzal mentünk mindenhova. amikor a kicsi 15 hós lett, akkor lett kerékpár-utánfutóm, aztán azzal mentünk mindenhova.

19 hónapos volt a kisfiam amikor született a kislányunk. Most a kislány 7 hetes, még eléggé friss a dolog. :)

Nem tudom szavakkal elmondani, hogy mennyire féltem az egésztől. A legrosszabbra számítottam, hogy majd a nagy halál féltékeny lesz és megfogja ölni a hugát, hogy a kislány is majd olyan rossz alvó lesz mint a kisfiam és extra hasfájós. Hogy nem tudom majd összehozni a napjukat, kész káosz lesz minden. Mi lesz ha egyszerre lesznek éhesek, vagy egyszerre sírnak stb... Én szinte bele betegedtem terhesség végén a félelembe...

Tudod mi lett? A kislány egy áldott jó baba, egész nap aludt az elején, 5-6 órákat is egyhuzamba, majd evett, nézett 5 percig majd újra aludt. Éjszaka 1szer kelt, majd újra aludt. A kisfiam imádja a hugát, nem féltékeny egyáltalán, 2 pofont leszámítva semmi rossz indulat nincs benne a huga felé (a 2 pofont is csak az első héten kapta a kislány, sajnos nem tudtam kivédeni). Eleinte nagyon távol tartottam őket egymástól mert a kisfiam rettenetesen izgága, érdeklődő, nagyon akarta ölelgetni is stb... 3-4 hetes volt a kislány amikor már nem kellett annyira féltenem őt a kisfiúnktól. A déli alvásukat összehoztam így van 1-2 óra pihenőm nekem is.

A kicsivel annyi csak a baj, hogy este hasfájós így 10-11 előtt nem nagyon alszik el, de utána végig alussza az éjszakát.

Ami necces az a reggel. Egyszerre kelnek pedig a lakás két külön végén vannak külön szobában. Reggel mind a kettő éhes, tele a pelus, a nagyobbik ráadásul sokszor át is ázik reggelre, viszont a kislány jobban üvölt hogy éhes... Na az az 1 óra eléggé kemény reggelente, mert ide-oda csapongok és próbálom kielégíteni az igényeket, de ha túl vagyunk a reggelin és az átöltözéseken akkor tök nyugi van. A nagy 80%-ban nagyon szépen elfoglalja magát, a kicsi is nyugodt és elvan fél-1 órát is a pihenő székben.

Számíts a legrosszabbra (nekem ezt ajánlották és így is tettem) és majd meglátod hogy nem is lesz olyan vészes. Nekem a kisfiammal igazán nehéz dolgom volt (rossz evő, rossz alvó, nagyon csíntalan stb...) mindig is, így eléggé meg vagyok edződve, lehet hogy ezért is bírom ilyen jól.

Ettől függetlenül vannak kemény napok amikor már sírva várom haza a férjemet 5kor, de összességében minden okés. :)

Ne aggódj, menni fog neked is.