Véleménykülönbség az apával. Melyik út a járhatóbb?

10 hónapos, mászik, kapaszkodva áll, lépeget. No meg borul.

Egy durvább esése volt, amikor lefejelte a járóka szélét, pont mindketten láttuk.

Én azon az állásponton vagyok, hogy a maradandó károsodást okozó baleseteket próbálom maximálisan kiküszöbölni (kemény, éles felületnek való ütközés, stb). A járóka peremére polifoam rudat tettünk, belőle pedig kivettem a kemény játékokat. Ha padlón áll, akkor mögötte ülök, hogy ha hanyatt esne, ne a padlón koppanjon a feje.

Viszont habszivacson, ágyon, járókában hagyom esni. A rudak rugalmasak, biztos, hogy fáj valamennyire, de szerintem agyrázkódáshoz, csonttöréshez, bőrfelszakadáshoz kevés a fizika ilyen esetben.

A kanapé szivacs és párnák tömkelege, ott még fájdalom se érheti, zakózhat akármekkorát.

A férjem viszont szíve szerint bukósisakban tartaná a gyereket, főleg az ominózus lefejelés után (szerencsére sérülés nélkül megúszta). Ő a habszivacson is mögötte mozog, hogy elkapja.

A járóka le van engedve, kb 10 cm-re van a földtől. Kivettem néhány rudat, ki tud mászni. Néha arccal érkezik a mellette levő habszivacsra. Nem is sír, szerintem nem fáj neki. A férjem párnákat pakol oda, hogy arra essen. Szerintem a habszivacs elég az esés felfogásához.

A kérdés, hogy mennyire érdemes fizikailag védeni ilyen esetben?

Nem azért akarom fájdalmas élményeknek kitenni, mert szadista vagyok, hanem szerintem ez hozzájárul ahhoz, hogy ő maga óvatosabb legyen. 10 hónaposnak hiába magyaráznám, hogy "figyelj, ha hanyatt vágódsz a járókában, akkor az fájni fog, inkább térdelni kéne". Abban bízok, hogy pár esés után rájön, hogy az "elengedem a rudakat és a többit a gravitációra bízom" nem a legjobb stratégia és ő maga oldja meg ezt a problémát.