Önző vagyok, ha nem megyek el vele sétálni? Hogy oldjuk meg?

Van egy 9 hónapos kislányom. Sosem voltam az az itthon ülő típus, a férjem sem az, így mindig mentünk valahova, vittük a picit is. Nem nagyon volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna a kisbabás legjobb barátnőmmel, vagy más kisgyerekes ismerősökkel és szerveztünk volna közös programot, vagy csak elmentünk sétálni, kávézni.

Szóval hozzá van szokva, hogy mindig megyünk és szereti is ezt.

Viszont 3 napra találtam futás közben egy újszülött kiskutyát, hazahoztam (már van egy 2 éves Bolognese kutyusunk). Engem még az első hetek se fárasztottak le ennyire a kislányunkkal, mint egy a pár nap, hulla fáradt vagyok. Tegnap elvitte a mama sétálni a lányunkat, de ő ma délután elutazik, így fogalmam nincs, hogy a következő hetekben a sétákat hogyan oldjuk meg.

Bébiszitterre nem szeretném még akkor is hagyni.

Apa elmegy 9-kor, délben együtt ebédelünk, délután 3-4 körül jön haza, de néha még programja van utána, így 100%-ban rá sem bízhatom, meg nem szeretném, hogy boruljon a napirendünk. A kiskutyust meg nem hurcolhatom magunkkal a másik kutyusunkkal együtt, majd max később.

Meg most úgy érzem, hogy sehova nincs kedvem kimozdulni, olyan fáradt vagyok. Ilyet még sosem éreztem.

Szerintetek nagyon önzőség a részemről, ha a következő pár hétben hanyagolom a kimozdulásokat?

Ide persze jöhetne bárki, meg 10-20 percre elmehetünk, csak ahhoz nincs energiám, hogy órákat legyünk távol.