Akinek a babája nem aludt kiságyban, csak mellettetek volt hajlandó aludni, mikor tudtátok külön szoktatni?

1-es válaszoló: 4 hónapja alszik velünk olyan formában, hogy elaltatom és a kiságyába berakom, majd felkel és onnantól kezdve, ha visszaaltatom és berakom a kiságyba rögtön fel is ébred és sír, ezt többször, így az utóbbi időben az első ébredése után már jön hozzánk

2-es válaszoló: hidd el, hogy van az a típusú gyerek, aki olyan, de olyan rosszul alvó, hogy még az egész éjszakás egy testhelyzetben való alvás is pihentetőbb. Egyszerűen le sem lehet írni, nem tudom megfelelően érzékeltetni, hogy mennyire rosszul alszik illetve nem alszik. Az első hat hónapom erről szólt, amit leírtál, mert nem akartam a mi ágyunkba venni és szentül tartottam is magam 6 hónapig, de olyan szinten kimerültem, hogy feladtam az elveimet és azóta velünk alszik. Volt olyan éjszakám, hogy 1,5-2 órát aludtam több részletben. A max. 4-5 óra volt. Soha nem aludt el egyedül. Kezdetben ölben, ringatva, járkálva. 8 hónapos korára eljutottunk oda, hogy lefekszem mellé vagy ülve, az ölemben álomba simogatom, de ehhez is szoktatni kellett, mert sokszor ordítás volt belőle. Azt ne kérjétek, hogy szoktassam a kiságyában az önálló elalvásra, mert próbáltam, úgy ordít, hogy képes lenne megfulladni, de nem hagyja abba. Visszamentem, kivettem, megvigasztaltam, vissza, megint ki, megint be és igen, csináltam vagy 2 hétig, de nem sikerült. Ugyanúgy ordított az első nap és az utolsó nap is. Sokáig nem hagytam sírni, mert a szívem szakad meg, én ezt nem tartom járható útnak. Úgyhogy megpróbálva mindent kijelenthetem, hogy nekem egy nagyon rosszul alvó babám van.

Szóval nem szeretném, ha mindig velünk aludna. Főleg nem olyan sokáig. A kérdésem az, hogy akinek így aludt a babája olyan 1,5-2 éves kora körül sikerült külön rakni, hogy saját ágyban aludjon? Azt úgy reálisabbnak tartom, mert abban bízom, hogy addigra lesz olyan értelmes, hogy meg tudjam vele beszélni, hogy ez az ő ágya, apa és anya itt alszik stbstb...