Babám még mindig 2 óránként eszik. Mikor fog ez mar változni?

Nekem a második gyerek csinálta ezt, szintén kb. hozzátáplálásig. (Úgyhogy szégyenlősségem ellenére "nyilvánosan" kellett szoptatnom olykor.)

3-4 hónapos babát bőven elég 3 óránkét szoptatni, valószínűleg, csak közelségre vágyik, bár ez rajtad nem segít! Ha menni akarsz tőle, akkor bízd olyanra, aki foglalkozik vele! Bár nekem eszembe nem jutott volna 3 hónapos baba mellől bárhova menni! Zsigerből nem tudtam volna elképzelni, hogy ne mellette legyek! Persze nem vagyunk egyformák! Családban is van, aki inkább alkalmatlan személyre bízza, mint hogy foglalkozni kelljen vele! Már bocsi, de milyen fontos dolgod van, ami fontosabb, mint az újszülött gyermeked?

Nekem is nagyon nehéz volt eleinte a bezártság érzés, az elszigeteltség, az új életmód. Ezt még tetőzte azt, hogy eleinte a babával sem lehetett elmenni sehova, mert még csak a "saroknál" jártunk, és elkezdett üvölteni, így fordultunk vissza... Igazából egy mondat térített észhez, amit a férjem mondott: "Most ez a dolgod, a baba a munkád." Most 11 hónapos a baba, 3 óránként eszik ötször egy nap, már nem szopik. Étkezések között is van, hogy megéhezik, ekkor kap egy kis puffasztott rizst vagy kekszet és vizet. Most is van úgy, hogy jönni kell haza, mert kajaidő van (kényelmesebb itthon enni). De volt már úgy, hogy az állatkertben uzsonnáztunk (negyedik kaja). Vittem magammal zabpelyhes konzervet, gyümölcsöt. Szóval kitartás, csak az idő múlásával lesz másabb, illetve könnyebb kimozdulni!

5-ös vagyok és azt látom totál félreértettél! Próbáltam röviden fogalmazni, de tényleg kicsit félreérthető voltam és félreértettem a kérdésed is! Ne haragudj! Nem azt akartam mondani, hogy te alkalmatlan emberre bízod, hanem azt hogy ismerek ilyet, sajnos elég közelről, annyira hogy már-már a gyerekeim egészségét veszélyezteti a nemtörődömsége! Nem akartalak bántani, de te se voltál egyértelmű! De, ha még számít, amit mondok, akkor ez a tapasztalatom, hogy: ha úgy érzed, hogy elég volt, kell egy kis pihi, fejd le a tejet, alkalomadtán cumisüvegből, megetetheti apa is. Igazság szerint, neked azt kellene megértened, hogy teljesen természetes, hogy a baba van a fókuszban, mint ahogy az is, hogy néha kell egy óra, amikor elengedheted magad! Ez nem bűn és nem baj! Ez miatt ne legyen lelkiismeret furdalásod, főleg, ha tudod, hogy jó kezekben van! Az érzéseid teljesen természetesek! Neked nincs szükséged pszichológusra! Természetes, hogy aggódsz, de ezt kell fogadnod, mert a szoptatás végével ez nem fog elmúlni! Akkor jön az ovi, milyen lesz a többi gyerek, iskola, stb, stb. Az aggódás természetes, de azt fel kell fognod, hogy ez az anyasággal jár! Nem fogsz szorongani és gyomorgörcsben ücsörögni a wc-n, ha ilyenkor arra gondolsz, hogy eljön az az idő, amikor 15 évesen rád csapja a fürdőajtót, hogy te nem érted meg őt! Mindent megadsz neki, amit lehet és azon is túl! Tehát: ne szorongj, nincs miért! Szard le a pszichológust (tapasztalatból tudom, náluk, csak A meg B van) és vedd tudomásul, hogy az érzéseid normálisak és kezelhetőek! Adj neki 2 puszit, csikizd meg és mindjárt látni fogod a mosolyán, hogy minden gondot meg lehet oldani!

Most már 8-as vagyok! Tudom mit érzel, én az első héten, 20 percenként felriadtam, hogy lélegzik-e még! Olvass utána a gyerek témáknak (persze szelektálnod kell észérvek alapján, mert van ami akkora h*lyeség, hogy égbekiáltó) és, ha mindent józan eszed szerint teszel, egy idő után könnyebb lesz! Persze, az igazi megnyugvást csak az fogja jelenteni, amikor elmentek a státuszokra és minden rendben lesz! Ugyan olvastam már itt a "paramami" kifejezést (ha valakire rám, lehet mondani), de nem érdekel, mert ha én attól vagyok nyugodt, hogy például elviszem szemészetre, hogy a szakorvos mondja, hogy minden oké, akkor el is viszem! Egyébként lehet nevetni (nem rád céloztam kérdező), de el is vittem! Azt mondta, minden rendben és akkor megnyugodtam! Egy valamit ne felejts el, te vagy az anyja, te tudod mi a legjobb neki és, ha aszerint csinálod, akkor jól csinálod! Csak most gondolkodtam el rajta, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb a tanácsadásra, 5 éves a lányom és mai napig gyomorgörcsben ülök a konyhában, ha az apja (benne bízom), átviszi anyósomhoz (na, benne piszkosul nem bízom!) a szemközti házba és lesem az ablakot! Én 5 év alatt már rájöttem, hogy megteszem a dupláját, annak, ami tőlem telik, de ha ilyen szituba kerülök, amikor nem tudok személyesem mellette lenni és vigyázni rá, akkor totál kiakadok! Szóval én se vagyok jobb, de most már legalább értelek!