Az elso gyereknel ti hogy eltetek meg az elso napokat es heteket? Gondolok itt az osszeszokasra, az uj helyzet "feldolgozasara" stb.

a császárom nem sikerült túl jól rá ment majdnem a tejem.

szóval az első pár hét nekem semmiről nem szólt csak az orrvérzésig szoptatás-fejésről, illetve hasfájós is volt a lányom, szóval ehhez párost a véget nem érő éjszakázás.

De a férjem nagyon segítőkész volt, takarított, bevásárolt, öntötte belém a lelket.

Engem nagyon fusztrált hogy nem tudom ellátni a ház körüli teendőket, végig az járt a fejemben az első pár hétben hogy mi lesz így a kertel, a takarítással stb.

aztán 4-5 hetes korára én is jobban lettem a műtétből, a tejem is kezdett visszaállni, szóval kicsit én is lenyugodtam, ki tudtam menni a kertbe is míg aludt nap közben, úgyhogy akkorra megnyugodtam és elkezdtem élvezni az anyaságot.

Harmónia,nyugalom,önbizalom,boldogság,fáradság!

Ezeket éreztem! Imádtam azt az időszakot. A mostanihoz képest baromi könnyű volt még ha akkor nehéznek is tünt minden!

Tényleg imádtam.

nagy boldogság volt

csak ő létezett

az ár mellékes volt, hogy azzal sem voltam már képben, mikor van nappal vagy éjszaka, egybefolyt és kicsit csökkent az iQ-m a fáradtságtól, de szóval alapvetően tényleg nehéz értelmesebb értelmet találni az életnek, mint egy gyermek :)(jah és a mérhetetlen aggódásokat leszámítva, meg a hormonális "hisztiket")