Miért sir a babám?

Tudom, elcsépelt kérdés, volt is talán már itt többszöros feltéve. De nem lettem töle okosabb... Azt mondják nincs ok nélküli sírás, de amikor már etettem, büfiztünk, pelust cseréltünk, ültünk, álltunk, sétáltunk, felvettem, leraktam, simogattam, szeretgettem, énekeltem, villany felkapcs, villany le, elvileg nem fáj a pocakja sem, aludni nem akar...és én még öszintén, tényleg nem vagyok ideges, és egyik sem használ, elgondolkozok, hogy mégis miért, mit csinálok rosszul, mit akar velem közölni a babám, és miért nem vagyok képes rájönni? Annyira szeretnék neki segiteni, hogy jo kedvü baba legyen... ehelyett már félek, amikor két etetés között ébren marad, mert ugyan egy darabig jol elvan, beszélek neki, nézelödünk, figyelget is, aztán egyszer csak eltörik a mécses és semmi nem jó. Még apa az, akinek ilyenkor odaadom, idövel, de sikerül annyyira megnyugtatnia, hogy aztán el tudjon aludni. Csak hát ez hétvégén még rendben van, szivesen át is veszi, éjszaka is, söt még hétköznap is, amikor dolgozik, de én csak végsö esetben és rossz lelkiismerettel adom oda ilyenkor, hogy másnap meg tudom, hullafáradt lesz melóban...

Tapasztalatokat, ötleteket, véleményeket szivesen fogadnék a leirtakkal kapcsolatban. Köszönöm.