Ha nagyon későn találtátok meg a baba nevét?

Mi sokáig azt sem tudtuk, hogy fiú, vagy lány lesz. 26. hét után tudtuk meg, hogy lány, és rá nem sokára kitaláltuk a nevét. Hiába volt meg, éreztük, és tudtuk biztosra, hogy az lesz a neve, én sem és apukája sem hívta úgy, amíg meg nem született. Volt babó, baba, kismanó, duracelnyuszi... :)

Szerintem, nem gond, ha csak később áll rá a szád a választott névre, ez nem azt jelenti, hogy nem az igazi a választott név. Ha szívből úgy érzed, hogy az az igazi, akkor az lesz! :)

Ezzel pontosan ugyan igy voltunk, én végig ficánkáztam, ő volt a mi kicsi ficánkánk. Még a rokonok is igy hivták, mikor terhes voltam. Nevettünk is, hogy tuti 18 éves korában is igy fogom szólítani :-)

Eredetileg a Dániel nevet szántuk neki, de sehogy nem jött a szánkra, valahogy nem volt az igazi.

Az utolsó vizsgálaton a dokival beszélgettünk a nevekről és szóba jött az Áron, kezdett az is megtetszeni. Férjem sem volt ellene, de dönteni nem tudtunk, majd császármetszéskor a műtős csapattal együtt hoztuk meg a döntést, hogy Áron legyen a neve, ott mindenki erre szavazott. :-)

Talán még aznap és másnap mondtam azt hogy ficánka, de már nem olyan szívből jövőjen mint amikor a pocakomban volt. Teljesen más lett ahogy kibújt. Most 2 hónapos, már csak akkor hivom igy, amikor tudatosan akarom igy megszólitani. Azóta az Áron név teljesen természetessé vált, persze azért becézem még kicsimnek vagy mazsolának vagy épp ami a számra jön.

Utolsó vagyok. Azt kifelejtettem, hogy persze a férjem is bent volt a műtét alatt, nem lett kirekesztve a választásból.

Viszont azon most is nevetek, hogy kaptuk sorra a gratulációkat a Dániel névre, aztán nem győztünk magyarázkodni, hogy az utolsó percben meggondoltuk magunkat :-D