Én vagyok a hibás amiért féltem a gyerekemet?

A 2 éves gyereknek már régen meg kellett volna tanulnia, hogy nem bántjuk a másikat.

Az unokahúgaim 20 hónaposak (egyszerre született a bátyám és a nővérem lánya is) és már kb. 1 éves korukra sikerült megtanulni azt, hogy miként nyúlunk finoman a másikhoz. Az egyik eléggé ölelgetős típus, nevezzük Esztinek, a másik pedig, nevezzük Nórinak, gyakran menekül. Egy ideig persze hagyjuk, hiszen egyébként nem bántják egymást, de ha már látjuk, hogy nagyon kellemetlen a szituáció, akkor rászólunk Esztire, hogy láthatóan most ez nem esik jól Nórinak és hagyja békén. Nem kell neki kétszer szólni, azonnal leáll. Volt már ebből olyan baleset, hogy nem figyeltünk és Eszti gyakorlatilag ledöntötte a lábáról Nórit..akkor ment a sírás. Eszti is totál kétségbe volt esve, hiszen nem akarta ő bántani. Ölben egymáshoz vittük őket és Eszti a kérésünkre szépen bocsánatot kért, ami nála egy finom buksi simogatás. És tényleg az, mert már régen megtanulta, hogy hogyan kell simogatni (és nem hadonászni és ütni).

Na mindegy, ezzel csak azt akarom mondani, hogy egyrészt, ennyi idősen a gyereknek meg kellene értenie, hogy nem húzzuk a másik lábát. Ha mégis csinálja, akkor rászólunk (legyenek a szülei, vagy akár én, aki éppen jelen vagyok) és abbahagyja.

Ha az unokahúgomhoz odavinném az ismerősünk 4 hónapos kisfiát, akkor megmondanám neki, hogy nagyon finoman és óvatosan simogassa meg a buksiját. Ha a szülő nem szeretné, hogy a fejéhez érjenek, akkor a hátát.

Ha meg már elég volt a simogatásból, akkor egyszerűen megmondom neki, hogy elég volt egyelőre a simogatásból.

Ugyanúgy nevelhetem a gyereket én is, ahogy a nagyszüleim is. Persze nem szólok bele mindenbe, de érzem, hogy mi az amit lehet. És ebbe bőven benne van az, hogy ha jelen vagyok, akkor ne hagyjam, hogy az egyik nyúzza a másikat.

Duzzogjon, de megmondanám neki, hogy az ő fia sem örült volna (és most sem örülne), ha húzogatnák a lábát és folyamatosan fogdosnák a fejét. Vagy szóljon rá, vagy hagyja, hogy te szóljál rá, hiszen a te gyereked mégiscsak érintett a dologban.

Akkor nincs mese, szólj rá a gyerekre. Az anyukának pedig meg kell mondani, hogy ha ő nem fegyelmezi, akkor majd te fogod. Ha az ajtót, kanapét, bármit rugdos, piszkál, vagy vázát, könyvet, akármint dobál és ezt hagyja, az az ő dolga. Viszont ha az érintett fél a te gyereked, akkor abba neked is beleszólásod van.

Ezekután ha ő nem szól rá, akkor tedd meg te, és szard le, hogy mit háborog. Őszintén szólva én nagyon jót szoktam mulatni az ilyen embereken. (Mármint nem rajtad, hanem a puffogó, duzzogó, agyvérzés közeli embereken.)

Ha így áll a dolog akkor közöld a hölggyel, hogy vagy rászól a gyerekére, vagy Te szólsz rá....

Nyugodtan ellehet menni puffogva duzzogva,ha nem tetszik...

Ha most hagyod magad akkor egy félév múlva megveri a picidet, mert neki mindent szabad????!!!

Nyisd ki a széd!

Én is rászólok az unokahúgomra (9), vagy a kisebbre (3), ha olyat csinál, amit nem kéne.

Ha a kissrác túlsággal szeretgeti a lányodat, határozottan állítsd le. Ha pedig anyukának nem tetszik, így járt.