Evolúciós szempontból nem ellentmondás a babák sírása? Ismer valaki ezzel kapcsolatban cikket, esetleg könyvet? Van itthon egy humánetológiai könyv Csányi professzortól, de nem találtam benne rá választ.

Két gondolatom van ezzel kapcsolatban:

Egyrészt a civilizált ember már erősen eltávolodott az evolúciótól olyan szempontból, hogy egy csomó mindent (életet) mesterségesen tartunk fenn, ezért olyan problémákkal is szembe találkozunk, amikről régen szó sem volt, mert nem nem maradtak életben azok az egyedek.

Ha megnézed a "kevésbé civilizált népeket", ott még megfigyelhető, hogy az anya teljesen "össze van nőve" a babájával/kisgyerekével, azonnal megszoptatja az első nyekkenésre, tehát nincs hosszas üvöltés (nem is várják el a babától, hogy egyedül ellegyen egy másik szobában stb.), a mama folyamatos testi kontaktusban van vele, tehát sok helyzet eleve fel sem merül.

A másik, hogy a babák minden sírása valamilyen problémát jelez, és attól hogy az anyának nincs ötlete, attól a probléma még fennáll.

Nálunk halmozott ételallergia volt, és mindaddig amíg ki nem vontam a szoptatott gyerek mellett az étrendemből az összes allergént, addig rengetek hét/hónap üvöltés volt, több gyerekemmel is.

A helyzetet persze nem könnyű kezelni, és én sem tartom magamat hősnek, csak mert átvészeltem, számtalan alkalommal voltam mind lelkileg, mind fizikailag padlón.

Szerintem az üvöltés épp azt a célt szolgálja, hogy a baba segítséget kér, az oroszlánok meg nem jönnek már nagyon, legalábbis úgy tűnik. (Max. a szomszédok dörömbölnek...)

Fennt nagyon jól leírtak mindent.

Ha megnézed, a mai anyák 90%-a arról panaszkodik, hogy nincs el a gyerek a kiságyban. Régen szerinted melyik gyerek volt nagyobb biztonságban? Az amelyiket le lehetett rakni a barlangban egy köre vagy egy bokor alá vagy pedig az amelyik kiharcolta magának, hogy ölben legyen. Akkoriban ugye anyuka nem egyedül gyűjtögettet csapatban voltak. Mindig jutott egy szabad kéz. A gyerekeket is közösen nevelték.

Ha egy anyának nincs már ötlete attol még baj van. A babák csak akkor sirnak.

Lasd nalunk. Kb harom honapig nem esett le hogy keves a tejem. Szoptatas után azt hittem a büfitol sir, majd hogy szeles, aztán hogy nehezen megy elaludni, meg azt is hittem, hogy a szoporeflex, cicikeresési harc és verejtekes küzdelem az csak szimpla alapösztön jollakva is...

De kesőbb már minden tökéletes volt nálunk, a sirások is elkoptak.

Ez nem evoluciu függvénye, hanem ők csak igy tudnak kommunikálni.

Szoval ha cikket szeretnél erről babakommunikacio témakörben keress.

Akinek előre tudják már hogy mit szeretne az a baba már nem sír hanem máshogyan fejezi ki magát.

Ahol ragadozó veszély volt ott állítólag még aludni is úgy aludtak az anyák, hogy magukra volt kötve a baba.

Az enyém is nagyon síró baba volt. Órákig csak sírt nem tudtam vele mit csinálni csak sírt meg sírt.. megterhelő idegileg. Van akinek ilyen babát dob a gép. Mondjuk az enyém hasfájós volt azért sírt és erre jött a fáradtság mert a hasa miatt nem tudott eleget aludni.