Találkoztatok már élőben ősanyával vagy kötődően nevelővel? Mikről beszéltetek? Hol láttátok?

Akikről itt szó van, erősen a végletekhez tartoznak, és egyértelmű, hogy nem normálisak. De azért az ilyenek miatt a kötődő nevelést nem kell egyből valami agyatlan ökörségnek tekinteni, az nem arról szól, mint itt sok példa. Biztos nem leszek népszerű a sarkos véleményemmel, de a példákban ilyen félbolond nők vannak, akik annyira rátelepszenek a gyerekükre, amennyire csak lehet, ők nem gyereket akarnak, hanem babákat, akik tőlük függnek teljes mértékben, és nem bírják elviselni, hogy felnőnek, és már nem babák.

Ha csak a kiemelt tényeket nézzük: igény szerinti szoptatás, együttalvás, hordozás, akkor ősanya vagyok. Valójában meg egy teljesen normális anya, aki időnként engedi, hogy a mama vigyázzon a gyerekére, elvigye sétálni, normálisan (is) eteti, hagyja játszani, és nem magára köti ha kell, ha nem.

13 hónapos múlt a lányom, igény szerint szopott 9 hónapos koráig, akkor elkezdtem azt látni, hogy nem eszik rendesen a szopi miatt, úgyhogy a nappali ciciről leszoktattam. Mostanság nagyon fogzik, keveset eszik, úgyhogy szopik nappal is, de korlátozom, mert nem akarom, hogy visszafelé haladjunk. 13 foga van, egyen rendesen leginkább, nagylány már. Max 2 éves koráig tervezem szoptatni, nem, nem óránként 4x, hanem esténként, éjjel.

Együtt alszunk, mert éjjel sokszor ébred, sajnos nagyon rossz alvó. Nekem ez könnyebb, mint átmászkálni hozzá mindig (az is volt egy ideig, mert amúgy nem voltam együttalváspárti), és ő is sokszor egy simire visszaalszik mellettem, nem kell altatgatni. Apát nem zavarja egyáltalán, megszerettük ezt így, úgyhogy most ez van. Jobban tudunk pihenni mindannyian.

Hordozok, mert nekem sokkal kényelmesebb, mint a babakocsi, illetve sokszor kirándulunk vízparton, erdőben, ott a babakocsi nyilván nem opció. Van amúgy babakocsink is, néha használjuk is, bár leginkább a nagyszülők. Ellenben soha nem kötöttem magamra otthon órákra, amikor halál jól elvan. Akkor igen, ha nagyon fogzik, vagy beteg, és csak anyán lógva jó, mert legalább úgy nem szakad le a karom, és a dolgommal is haladok, miközben neki is jó. De normál esetben otthon nem hurcizunk, mert minek? Illetve de, 5 percet, mert karikás kendőben alszik el legkönnyebben, így altatom, aztán lerakom.

Szerintem kb így néz ki a kötődő nevelés, ha ésszel csinálják. Illetve a kötődő szót nem is szeretem, pont azért, mert valami olyan képet fest, amit itt is leírtak. A válaszkész szó sokkal jobb: megismerem a babámat, az igényeit, és azokra válaszolok. Nem ráerőszakolom a majomszeretetemet. É nem vagyok mártír, nem áldozom be magam, csak tudomásul veszem, hogy egy ideig igenis ő van az első helyen, ő a legfontosabb. Én legalábbis így gondolom, biztos vannak sokan, akik nem értenek egyet.

Nem tudom magam hova definiáljam, lehet, hogy én egy vadonatúj anya fajta vagyok.

A gyerek 2 hónapos kora óta hordozok, de babakocsizunk is, mert úgy egyszerűbb vásárolni. Otthon sokszor lóg rajtam.

Külön ágyban alszik, és bár ellene voltam, kapott cumit. Néha együtt aludtunk, de csak nappal. Én éjjel nagyon mélyen alszok.

Sajnos nem szoptattam. De azt hiszem ez nem csak az ősanyákat, de minden más anyát megviselt volna ebben a szoptatásnáci társadalomban.

Eszünk húst, de kolesgolyot is, de csak azért, mert én kövér kisgyerek voltam, és nem akarom ugyanezt a fiamnak, sz.ar digi daginak lenni!

Mosi pelus hát igen ez egy szenvedély :)

Spórolás a célom, nem a Föld megmentése, és van itthon pempersz is!

Mosi klubban panaszkodik egy anyuka, hogy véres a gyerek feneke, válaszul kórusban fújták: BIZTOSAN A BOLTI POPSITORLO A LUDAS! De a lényeg, hogy a gyermek feneke eldobósban gyönyörű volt. .

Én hová tartozok vajon? :D Igény szerint szoptatok (6 hónapos a kisebbik fiam), akkor szopizik, amikor csak akar, most kezdtem mellette hozzátáplálni, de egyébként bárhol, utcán is megszoptatom, ha arról van szó. Legszívesebben hordozva közlekedünk, de van babakocsink (sőt, kettő is :D ), járkálunk azzal is. Itthon is gyakran magamra kötöm, ha nyűgös, de nekem dolgom van, akkor felkapom a hátamra, és kész, meg sokszor altatni is hordozva szoktam. Nem hagyom sírni, mindig reagálok a jelzéseire, de szerintem ezzel manapság már nagyon sokan így vagyunk.

Viszont: nem altatom magunkkal egy ágyban egyik gyereket sem, mindegyiknek megvan az ágya (a nagynak a saját szobája is, a kicsi még a mi szobánkban alszik, de már szívesen külön tenném, de kicsi a lakás, fél év múlva költözünk csak nagyobba). Ha hajnalban felébred szopizni, akkor nem szoktuk visszavinni, olyankor velünk alszik tovább, de most már elég ritka, hogy reggel hét előtt felkelne.

Nem vagyok oltásellenes, nem vagyok bio-mániás, adok gyógyszert a gyerekeimnek, ha betegek, nem csak fajátékaik vannak, nem öltözöm hippinek, festem a hajam (pirosra :D ), sminkelem magam, vagány, de kényelmes ruhákat szeretek leginkább hordani, nem vágyom falun vagy erdőben lakni, és sima, állami suliba jár a nagyobbik gyerekem, nem waldorfba vagy más, alter suliba.

Mondhatni, kötődően nevelek (bár inkább a válaszkész a megfelelő kifejezés), de nem vagyok megszállott, szélsőséges, nem térítek, vagy ilyesmi. Jó, a kengurura talán kicsit fintorgok, de csak mert annak idején az első gyerekkel én is használtam, és sajnos lett is belőle problémája. De győzködni, erőszakoskodni nem szokásom.

Egyébként, ha kötődően nevelő szülőkkel akarsz "találkozni", akkor menj fel a mamami-ra :)

"Játszótérről ismerem. Együtt alszik az egész család, gyerekeit 3-4 éves korukig szoptatta, nem szed fogamzásgátlót, bio kölesgolyóval tömi a gyerekeket, felmatricázza még az 5 évest is magára, szappant és mosószert főz, ecettel öblít és takarít, a kötelező oltást kénytelen volt beadatni, de valamit magyarázott, hogy kivezettette vagy micsoda, ők sem esznek húst csak csírákat meg magvakat, mosható pelenkát használ, magának mosható betétet, rengeteg saját kezűleg varrott ruhákban és táskával jár, soha nem sminkel vagy lakkoz. Szoli fogalma ismeretlen számára. Minden babaápolási terméket rákkeltőnek gondol, még a naptejet is maga készítette. Nekem nem szimpi az egész család. Ezek a főbb jellemzők rá."

Ebből nekem a saját maga varrotta ruhák és saját készítésű szappanok szimpik, értékelem a kreativitást. Ahhoz speciel mi közöd, hogy nem töm hormonokat a testébe és nem mázol festéket az arcára? Úgy írtad, mintha ezek alapvető elvárások lennének.